Októbertől a világ egyik legfontosabb közgyűjteményét gyarapítja Mengyán András műve. A 81 éves művész élete a vidéki Magyarországról indult, Nyugat-Németországon át vezetett New Yorkig és Bergenig, majd állapodott meg maga tervezte budai házában. Mindig megelőzte a korát, és minden alkotása matematikai rendszerekre vezethető vissza.
„Az egy programozható lézerplasztika. Egy átlátszó folyadékkal megtöltött üvegtartályon keresztülhaladva 360 fokban válik láthatóvá az animáció. Ezt a speciális folyadékot egy kémikus barátommal két év alatt fejlesztettük ki. Az foglalkoztatott ekkoriban, hogyan tudok átmenni a fényfalakon. Stage designban ez fantasztikus, amikor táncolnak, kimennek a résztvevők a falakon” – mutat egy számítógéppel tervezett fényszoborra a stúdió sarkában.
Csendes budai mellékutcában, Mengyán András műtermében járunk – azonnal látszik, hogy nem szokványos műterem, amennyiben szokványos alatt vásznakat, festékeket és száradó ecsetek tetszőleges összevisszaságát értjük. Vannak utóbbiak is, nagy, kifeszített vásznak, UV-fénnyel megvilágított, geometrikus szerkesztésű festmények, de felbukkannak a térhatású konstrukciók, szoborszerű installációk is.
A stúdiónak is otthont adó családi házat is maga tervezte.
A gúla alakú kályha, a sarokablakok, egy-egy szokatlan bemetszés mind egyedivé teszik az enteriőrt, de a szem előtt rejtve maradó részletek is alaposan ki vannak találva. Bár a ház évtizedekkel ezelőtt épült, a tervező gondolt a száraz nyarakra is, és komplett ciszternarendszert rejtett az előkert alá. Életműve persze nem erről a házról és főleg nem az eltárolt vízről nevezetes, de ez a részlet is jól mutatja a művészetét is jellemző évekkel, évtizedekkel való előre gondolkozást.
Nevezték már „varázslatos racionalistának”, hiszen a matematikai képletek, a permutáció elvei alapján szerkesztett képei darabokra szedik, majd szisztematikusan újra összerakják a világot, de összetett formarendszerei mögött ott van a véletlen, a kíváncsiság, a humor is. Műveinek két legfontosabb összetevője a matematikai rendszerelv és a szenvedélyes keresés, írta róla P. Szabó Ernő művészettörténész. És ez a varázslat most, a művész 81 éves korára a világ egyik legfontosabb közgyűjteményéig ért. Az életmű csúcsa – eddig, de ki tudja, hol a vége.
Erről szól még a cikk
- Mióta tudta, hogy festőművész akar lenni?
- Miért tanult mégis mást?
- Hogyan kezdett fraktálokkal dolgozni?
- Hogy lett az amerikai Pratt Institute tanácsadója?
- Melyik műve kerül a párizsi Pompidou-ba?
