Öntik a pénzt a térhatású megjelenítők fejlesztésébe, amelyekhez ráadásul kényelmetlen szemüveg sem kell. De miért? Kinek? Most aztán tényleg legyalulja a 3D a filmezés, a játék és a munka világát?
Ami ma az AI, az volt 15 évvel ezelőtt a 3D. Egymást érték a nagy bejelentések az új eljárásokról és azokról a konkrét termékekről, amelyek – az ígéret szerint – majd örökre megváltoztatják a szórakozás és a munka világát a háromdimenziós tévéknek, monitoroknak, telefonoknak és videókameráknak köszönhetően. Boldog-boldogtalan azon pörgött, hogy miként ugorhatna fel a térhatású megjelenítők vonatára.
Akkoriban még picit lassabban mentek a dolgok, mint manapság, de néhány év alatt így is kipukkant a mesterségesen felfújt lufi.
