Tulajdonképpen tökéletesen hidegen hagy az egészséges táplálkozás. Imádok enni, egy jó hurka-kolbász bármikor jobb kedvre derít, a pizzára húst rendelek hússal, a vega kaja nekem csak köret, a köret meg ballaszt a tányéron, ahol az igazi étel a hús. Legyen finom. Meg sok. Főleg sok legyen.
Na, ezzel a felfogással rólam mintázhatnák az Átlagos Magyar Fogyasztó szobrát. Nincs már olyan messze, ha ezt az életmódot folytatom mozgásszegénységgel és nemtörődöm táplálkozással kombinálva, győz a statisztika, és évekkel korábban halok szerkesztő kolléganőmnél.
Szemfelnyitásnak mindenesetre jó volt ennek a különszámnak az összepakolása. Miközben a szakértőkkel készített interjúkat gépeltem, sorra pipáltam ki magamban, hogy mit csinálok rosszul. Egyik nap délben tartottam a hanganyagban pont ott, hogy nem kellene délig koplalni. Egy pizzaszelet volt bennem, és valami kicsit eltörött. Mégiscsak foglalkozni kellene ezzel az egésszel.
Persze, tudom, a legtöbb diéta nem azon bukik el, hogy ezért vagy azért hatástalan, hanem mert nem vagyunk képesek betartani. Ebben az újságban viszont van egy csomó apró tipp, amivel egy kicsit mindenkinek könnyebb lehet. Pár dologra én is elkezdek figyelni. (Kicsit később. Igen, este kilenc van, de megint éhes vagyok, nincs itthon semmi, a pizzát meg 25 perc alatt kihozzák. Sok hússal.)
Laza Bálint
vezető szerkesztő
Valószínűleg klasszikus mém születne belőlem, ha valaki lefényképezné, milyen arcot vágok, amikor azt látom, hogy szülők szalámis fehér kenyérrel meg színezett, cukros, tartósított, felfújt édességekkel lakatják jól gyerekeiket, aztán mindezt üdítővel öblítik le. Vagy amikor ránézek Laza Bálint átlagos ebédjére.
Háklis vagyok az egészséges táplálkozás témára, pedig 16 éves korom előtt én is vizes zsemlét ettem parizerrel, rántott húst sült krumplival, meg klasszikus süteményeket bármilyen mennyiségben. Mégis felnőttem probléma nélkül (a kemény tinédzserkor valószínűleg más koszt mellett is beütött volna).
Aztán megtanultam főzni, de még onnan is kellett néhány év – és néhány telecsillagozott vérkép –, hogy teljesen életmódot váltsak. Dobtam a feldolgozott élelmiszereket, a finomított alapanyagokat, egyre több új zöldséget, gyümölcsöt kóstoltam meg.
Hogy tovább fogok-e élni? Hogy nyolcvanéves koromra negyven deka műanyag helyett csak húsz lesz-e a szervezetemben? Hogy elkerülnek-e a tejtermékekben előforduló potenciálisan káros anyagok, és szebb és gyorsabb lesz-e majd a halál? Nem tudom, és persze nem csak ezen múlik. Abban viszont biztos vagyok, hogy most jobban esik az élet, és hogy amit teszek, túlmutat azon, hogy egészséges szeretnék maradni. Fenntartható módon próbálok élni, szeretném, ha a Föld is egészséges maradna. Ez a Forbes Next csak megerősített ennek jelentőségében.
P.S.: De ha bármi történne, megnyugtató, hogy addigra precíz robotdokik mechanikus kezei közé kerülök.
Bánlaki D. Stella
vezető szerkesztő
Forbes Next mostantól az újságárusoknál!
Illusztráció: Risto Avramovski
- Fő témánk a táplálkozás: mit eszünk ma, és mit fogunk húsz év múlva?
- Tényleg műanyag kerül belénk az ételekből? Az E-számoktól félni kell?
- Ami penészes, azt még megehetjük? Milyen tejet válasszunk?
Kerestünk 30, 30 alatti fiatal tehetséges kutatót tudományos (és tech) pályán.
Beszélgettünk Csányi Vilmos etológussal és Farkas Bertalannal, az egyetlen magyar űrhajóssal.
Lapozz bele a Nextbe!
A Forbes Nextet már megtalálod az újságos standokon és megrendelheted online!
