Két-három évünk van, utána a kapitalizmus már nem úgy fog működni, ahogy ma ismerjük – állítja Popovics László technológus, az AIvantGuard alapítója. Szerinte az AI ledönti a vállalatok legfontosabb védőárkát, és most dől el, hogy néhány techóriás kiszolgálói leszünk, vagy saját AI-jal felturbózott egyszemélyes vállalkozások. A Forbes Deal vendégével arról beszélgettünk, ki veszi meg a termékeket, ha nincs munka, miért lehetnek a jövő legjobban fizetett szakemberei a „káoszteremtők”, mi marad a választójogból, ha az AI elviszi a munkaerőpiaci alkupozíciónkat – és miért lenne kötelező Magyarországnak saját AI-modellt építenie.
Forbes.hu: Kezdjük felülnézetből, az AI-jal, és csak utána beszéljünk a te pályádról. Mindenki azon izgul, hogy elveszi-e a munkáját a mesterséges intelligencia, de én ennél is hátrébb lépnék: mi lesz a kapitalizmussal és mi lesz a demokráciával? Neked erős állításod van arról, hogy két év múlva a kapitalizmus a ma ismert formájában már nem fog létezni. Mire gondolsz pontosan? Gyökeresen átalakul, vagy egyszerűen vége?
Popovics László: Nagyon meg fog változni, többek között azért, mert a tudás, amely eddig a vállalatok védőárka volt – vagyis az, hogy egy cégnek mondjuk tízezer mérnöke van, és az ő tudásukra épít –, az AI megjelenésével radikálisan olcsóbb lett. Már most látszik, hogy egyszemélyes vállalkozások is képesek olyan tudást előállítani, amely eddig csak a nagyvállalatoknál volt meg. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg, mennyi valójában egy termék értéke, mennyibe kerül az előállítása és mennyibe a lemásolása. Ha egy termék megjelenik a piacon, és mások számára is ismert, mit tud és hogyan működik, attól a pillanattól gyakorlatilag célponttá válik. A kérdés csak az, mennyi ideig tart az előnyöd, és ki tudsz-e alakítani olyan lojalitást a felhasználóidban, amellyel fenn tudod tartani az üzleti modelledet. Az autóipar nagyon jó példa arra, hogyan fordul meg a helyzet. Nemrég olvastam a Daimler vezérigazgatójának egy régebbi nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy Kínával nem kell foglalkozni, mert csak silány másolatokat gyártanak. Nézzük meg, hogyan nyilatkoznak ma a kínai autógyártásról.
Már az autótesztek is visszaigazolják, hogy minőséget tudnak gyártani. De akkor hogyan alakul át szerinted a kapitalizmus? Értem, hogy nagy váltás előtt állunk, és hogy mire kell vigyázni, de ez megszünteti a gazdaság eddig ismert modelljét, vagy csak a hangsúlyok tolódnak el?
Szerintem nagyon erősen eltolódnak a hangsúlyok. Ahogy ezeknek az eszközöknek csökken a költsége, egy-egy vásárlásnál kevesebb pénz oszlik szét a szereplők között. Ha kevesebb a pénz, sokkal nagyobb verseny lesz abban, hogy ki tudja olcsóbban előállítani a terméket. Ez is látszik a kínai autóipar példáján: egyre olcsóbb az előállítás, és tudatosan arra törekszenek, hogy nagy volumennel még olcsóbbá tegyék.
Ebben nincs benne az is, hogy a kínai állam önti a pénzt ezekbe a cégekbe?
Mindkettő benne van. Az állam azért önti a pénzt a fejlesztésekbe, hogy olcsóbban lehessen előállítani a javakat, és ezzel felőrlik a versenytársakat. A vásárlóknak ugyanis talán tíz százaléka mondja azt, hogy hű a márkához, a többiek inkább az árat nézik, és az olcsóbb terméket veszik meg. Előbb-utóbb tehát egyre nehezebb lesz megindokolni, miért kellene másfélszer, kétszer vagy háromszor annyit fizetni egy termékért, ha olcsóbban is hozzá lehet jutni. Itt jön viszont a dolog másik oldala: szűkül azoknak a köre is, akiknek ezek a vállalatok munkát adtak, és akik eddig a fizetésükből vásároltak. Ha hosszú távon csökken a vásárlóerő, kinek adják majd el a legyártott termékeket? Rengeteg olyan kérdés van, amellyel a kormányoknak is foglalkozniuk kellene. Éppen ezért gondolom, hogy ma az AI az a téma, amellyel mindenkinek teljes mértékben foglalkoznia kellene, az oktatástól a gazdaságon át egészen a termelésig.
Most „optimista” lettem, mert úgy hallom, végül marad a kapitalizmus, csak minden olcsóbb lesz. Akkor nem baj, ha alacsonyabb a vásárlóerő, hiszen olcsóbb lesz az is, amit megveszek.
Ez az egyik oldal. A másik az, hogy mi van, ha nincs vásárló. Lehet, hogy olcsóbban meg lehet venni a termékeket, de ha nincs miből megvenni őket, az már komoly probléma. A kérdés az, hogyan tudják az országok versenyképesen tartani a munkaerejüket, hogy az a világpiacon is versenyképes szellemi és tárgyi értékeket tudjon előállítani.
Ha a munkaerőpiacon az emberi munkát robotokkal váltjuk ki, akkor valakit meg kell adóztatni, hogy legyen állami bevétel. Ez azonban még nem oldja meg, honnan lesz olyan jövedelmem, amelyet elkölthetek ezekre a javakra, bármennyire olcsók legyenek is. Mire számítasz ezen a téren?
Az adózásnál pontosan ez a kérdés. Gondolj bele, mi történik, ha polarizálódik a világ, és a javakat mondjuk három-négy országban állítják elő. A többi országban pedig olyan vásárlók élnek, akiknek nincs tényleges keresetük, vagy csak olyan szolgáltatásokat tudnak nyújtani, amelyekhez szintén vásárlóerő kellene – például szabadidős tevékenységeket. Vagy vegyünk egy futballistát: mennyire lesz keresett egy országban, ha nincs olyan lakosság, amelynek a munkájából és fizetéséből ezt finanszírozni lehetne?
A nagy technológiai forradalmaknál eddig azt láttuk, hogy jön az új technológia, és megváltozik, mivel foglalkozik a társadalom nagy része: nem gyárt, hanem szolgáltat. Ez persze leegyszerűsítés. Most viszont talán olyan cezúrához értünk, amikor kiderül, hogy nem lehet mindenki fehérgalléros, és a fehérgallérosok munkáját ugyanúgy fenyegeti az automatizáció, mint a kékgallérosokét – a gyárakban már ma is egyre több munkát vesznek át a robotok.
Még Kínában is.
Kínában, Európában is, de a magyar piacon is tudunk több olyan cégről, ahol emiatt volt leépítés. A fejlesztőket érintő nagyarányú elbocsátások az amerikai piacon a covid után indultak meg, nagyon látványosan. Vajon olyan átalakulás zajlik, amelyben a robotok elvégeznek bizonyos feladatokat, én pedig a felszabaduló időmben és kapacitásommal mást csinálok? Vagy itt a történet vége, mert már nincs mire átképezni az embereket, hiszen azt is megcsinálja a robot?
Szerintem egyetlen olyan terület van, amelyben a gép még nem igazán jó.
Erről szól még a beszélgetés
- Mi az az egyetlen terület, amelyben a gép még mindig gyengébb az embernél – és miért lehetnek a jövő legjobban fizetett szakemberei a „káoszteremtők”?
- Miért ér el egy AI-t használó junior néha jobb eredményt, mint egy húsz éve ugyanazt csináló szakember?
- A két jövőkép: hogyan válthatod ki észrevétlenül saját magadat, ha a céges tudást a nagy AI-szolgáltatókba töltöd – és hogyan lehet ugyanebből saját bevétel?
- Miért rossz válasz a robotok megadóztatása, és mit tanulhatunk a kínai–német autóipari versenyből?
- Miért lenne kötelező Magyarországnak saját AI-modellt építenie, és mi köze ehhez a régi MHSZ-kluboknak?
- Erősebb lehet egy techcég, mint egy kormány? Mi történne, ha az Anthropic elköltözne Amerikából – és kellenek-e még politikusok az AI-kormányzás korában?