Megalkották a világ egyik legsikeresebb mesefiguráját, a graffalót. Közösen jegyzett könyveikből csak Magyarországon eddig több mint félmillió példány fogyott el. Legfrissebb könyvük megdöntötte minden idők eladási rekordját Angliában, és Fischer Iván most szerzett belőle gyerekoperát. A graffaló szerzőjét, Julia Donaldsont és illusztrátorát, Axel Schefflert a világsikerré nőtt mesebirodalom üzleti titkairól, a mesterséges intelligencia fenyegetéséről és arról kérdeztük, miért kellett huszonkét évet várni a szeptember közepén megjelent új könyvre, A graffalónagyira.
Forbes.hu: Magyar kiadójuk, a Pagony szerint eddig összesen 520 ezer példány fogyott a könyveikből Magyarországon. Aki sok tízmilliós példányokhoz szokott hozzá, annak ez nyilván nem megdöbbentő szám, de azért a mi unikális nyelvű, kis piacunkon kimondottan szép eredmény.
Axel Scheffler (A): Nagyon imponáló szám.
Olvasóik egy része ott is volt a Petőfi Irodalmi Múzeum telt házas felolvasódélelőttjén néhány nappal ezelőtt. Milyen érzés volt találkozni velük?
Julia Donaldson (J): Csodálatos. Igazán lenyűgöző volt a helyszín, és tetszik, hogy itt milyen komolyan vették az egészet. Te is így látod, Axel? Azt hiszem, otthon egy ilyen eseményt nem követne ilyen beszélgetés.
A: Szerintem nem különbözött a többi hasonló eseménytől. Mostanában rengeteg rendezvényen jártam Németországban, és nagyon hasonló volt: az emberek eljönnek, élvezik, nevetnek, kérdeznek. A gyerekek is többé-kevésbé ugyanolyanok. Juliának más elmélete van a gyerekekről, de én elég hasonlónak látom őket. (Nevet.)
Mit gondolnak, miért működnek ezek a történetek nagyjából mindenhol a világon?
J: Ezt inkább az olvasóktól kellene megkérdezni. Mi csak megírjuk és megrajzoljuk őket.
Azért csak van valamilyen sejtésük?
A: Szerintem sok oka van a sikernek. Ha most A graffalóról beszélünk, akkor ott van a karakter kettőssége: egyrészt félelmetes, legalábbis az egérnek, másrészt meglehetősen nevetséges figura, és nem is a legélesebb kés a fiókban. Hiába fenyegeti meg a történetben az egeret, a gyerekek mégis plüss graffalót ölelgetnek. Ez az ellentmondás szerintem érdekes és vonzó. Egyébként is azt látom, hogy a gyerekek szeretnek egy kicsit félni, de azért ezek a történetek nem komorak, és igazából nem is olyan ijesztőek. Ezek vicces történetek, remélem, hogy a szövegből és a képekből is átjön a humor.
J: A magam részéről nagyon sokat gondolkodom a cselekményen is. Szerintem vannak gyerekkönyvírók, akik egyszerűen át akarnak adni valamilyen üzenetet, például hogy jó dolog kedvesnek lenni, és ehhez meglehetősen egyszerű, kiszámítható történetet írnak. Lehet, hogy nagyképűségnek hangzik, de én tényleg sokat gondolkodom, mielőtt írni kezdek. Nekem a szavak hangzása, a nyelv zenéje is nagyon fontos, és talán ez az oka, hogy könnyű megjegyezni a szöveget, és az egész család élvezheti őket.
A: Éppen ezt akartam én is mondani. Julia szövegei csodálatosan dallamosak, remek őket hangosan felolvasni. Sok más könyvről ez nem mondható el, mert nem szerkesztették vagy nem írták meg őket elég jól. És szerintem van bennük egy finom üzenet is, ami nagyon szórakoztató, könnyen befogadható formában jut el az olvasóhoz. Például sok történetben kerül bajba egy állat vagy más lény, és valaki a segítségére siet. Ebből én azt az üzenetet olvasom, hogy legyünk barátságosak, kedvesek, segítsünk másokon, és ettől jobb lesz a világ.
J: De ez nem olyan üzenet, amivel meg akarom változtatni a gyerekek viselkedését. Nem úgy ülök le, hogy jaj, a gyerekek rosszalkodnak, csúfolják egymást a játszótéren, írnom kell egy történetet, hogy leszokjanak róla. Lehet bennük valamiféle, idézőjeles üzenet, de nem akarok nagyon nyilvánvalóan üzenni, mint sok más gyerekkönyv.
A: Épp ezt próbáltam mondani: nálad nem nyilvánvaló. Finoman közvetítesz valamit, emberi értékeket, anélkül, hogy kijelentenéd, így kell viselkedni, ilyennek kell lennünk.
J: Bizonyos értelemben minden történet ezt teszi, hacsak az írója nem szörnyű ember, vagy nem akar nagyon erőszakosan valamit a közönségre tukmálni. Néhány történetem ráadásul kifejezetten felforgató. Az egér például hazudik. A rablópatkányt pedig imádják a kisfiúk, utánozzák, és azt kiabálják, hogy „Pénzt vagy életet!”. Pedig ő igazi gazfickó. Lehet, hogy én vagyok a felelős a gyerekek erkölcseinek és viselkedésének romlásáért. (Nevet.)
Julia Donaldson és Axel Scheffler Budapesten 2026 november 4-én. Fotó: Szuzi és a naplopók
Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar karmestere gyerekoperát komponált A graffalóból, amit a napokban mutattak be. Amikor 1999-ben megjelent az első Graffaló-könyv, el tudták volna képzelni, hogy egyszer ekkorára nő, és egy világhírű karmester operát ír belőle gyerekeknek?
J: Erről álmodoztam! (Nevet.) Nem, dehogy. Azt sem hittem, hogy egyáltalán kiadják a könyvet.
A: Tényleg nem gyakori, hogy egy képeskönyvből ilyesmi születik.
Erről szól még az interjú
- Hogy készülnek a Graffaló-könyvek: hogy dolgozik író és illusztrátor?
- Előfordult-e, hogy Axel Scheffler visszautasította Julia Donaldson kéziratát?
- Ami ma világsiker, azt először alig akarták kiadni
- Hogyan osztozik a szerzőpáros a bevételeken, és anyagilag mekkora üzlet az övék?
- Miért kellett várni 22 évet egy újabb Graffaló-könyvre?
- Axel Scheffler jogi lépéseket fontolgat a mesterséges intelligencia miatt
- Lesz negyedik Graffaló-könyv is?
