Egy tizenkét éves tapolcai fiú mandulamagokból nevelt barackcsemetéket, és egy évben annyit keresett velük, mint az apja öt hónap alatt. Évtizedekkel később ugyanő, Sörös Ferenc mérnöktársaival együtt a Microsofttal kis híján névrokon céget alapított Óbudán. Ebből nőtt ki a budakalászi Prolan, amely ma hétmilliárdos forgalmú, és a Siemens, a Hitachi és az Alstom mezőnyében gyártja a vasúti automatizálás eszközeit a világpiacra.
„Fejalá” – egy személyes komment a szerzőtől
Kiderült, hogy a cégalapító apja állomásfőnök volt Tapolcán, akárcsak a nagyapám, aki miatt az én apám is MÁV-os mérnök lett. „Fényre vágyó vasutas gyerekek. Fekete Imi.” Így lett egy egész mondat apámból Bertha Bulcsu Balatoni évtizedek című könyvében. Ez csak érintőlegesen kapcsolódik a cikkhez, de örülök, hogy idetehettem.
Először volt a tudásukba vetett hit, aztán lett termék, még sok fejlesztés, reputáció és üzleti siker. Évtizedek óta egy csapat lelkes mérnök építi és helyezte a vasúti automatizálás világtérképére a budakalászi Prolant olyan multik mezőnyében, mint a Siemens, az Alstom vagy a Hitachi. Külön gazdaságtörténeti csemege, hogy az alapítók még Mikroszoft Gmk-nak nevezték el első kis cégüket a nyiladozó magyar kapitalizmus maszekolós előszobájában, de miután a tengerentúlon épp kezdte észrevétetni magát bizonyos Bill Gates, a Microsoftot meghagyták neki. Ők végül más néven nőttek nagyra.
Tapolca, 1960 környéke. Leleményes Sörös Feri tizenkét éves, amikor elkér otthon egy földdarabot a kertjükből, és húszcentis sávban a kerítés mellett elültet ötszáz mandulát. A következő évben kihajtanak, Feri beszemezi őket őszibarackra, közülük négyszáz meg is ered. A rákövetkező tavasszal kiviszi őszibarack-csemetéit a piacra, darabját tizenöt forintért eladja. Az 1960-as évek elején élete első üzletével így hatezer forint üti a markát. Abban az évben apja fizetése ezerkétszáz forint, havonta.
Óbuda, 1990. Már mint gyakorlott mérnökember egy egykor sikeres, nagy múltú állami vállalat tudásbázisán céget alapít Budapesten. Az ország túl van éppen a rendszerváltáson, bontogatja szárnyait a piacgazdaság, Sörös Ferencnek és mérnök kollégáinak ötlete sok, pénze kevés. Nagy nehezen beszerzik első IBM PC-jüket, közös gép, az egész csapat azon dolgozik, ki-ki percre pontos gépidőt igényelve előre.
Egy negyedik emeleti óbudai lakásban munkához látnak. A bérelt iroda nem makulátlan, első vevőjük rögtön beszorul a liftbe. Nincs mit tenni, az úriember öltönyben lefekszik a lift padlójára, épp akkora a rés a két emelet között megakadt felvonóban, hogy ekképp kisegíthessék onnan. Az incidens nem akasztja meg az üzletet, a vállalkozás útjára indul.
Budakalász, 2026. A kiskamaszkori biznisz és a már önálló vállalkozó első vevőszerzésének speciális példáját egy ősfás parkos telephelyen beszéljük át. Itt székel a ma hétmilliárd forint forgalmú Prolan Zrt. – a mérnökcsapat rendszerváltáskor született korabeli startupja szépen kinőtte magát. Az egyik épületben irodák vannak, több másikban a gyártás folyik, a parkban egy kiszuperált, szépen kipofozott GYSEV-vagon. Benne csocsóasztal, babzsákok, kiskonyha hűtővel, kávégéppel, egy modern tárgyaló – vonatőrültek Mekkája.
Mellettem az utódom: „Céltudatos volt és határozott” – Sörös Ferenc (balra) ezt látta Mráz Dánielben, amikor a cégéhez hívta. Fotó: Ránki Dániel
Erről szól még a cikk
- Egymillió dollár előleget kaptak a Siemenstől fedezet nélkül – cserébe egyetlen dolgot kellett páncélszekrénybe zárniuk.
- Filléreken múlt egy óriási indiai tender a Hitachival, Szibériában pedig egy páncélozott Mercedesszel járó vodkamágnással próbáltak üzletet kötni.
- Miért ismerhetik többen a Prolant Németországban, mint itthon? Százezer német háztartás és több mint ötezer német mozdony működik a technológiájukkal.
- Négymilliárd forint és „két mérnökévszázad”: így építették meg a vasút koronaékszerét, a biztosítóberendezést – és még a CERN egyik mérőeszközét is ők fejlesztették.
- Húsz tulajdonos, senkinek sincs 25 százaléknál több: hogyan működik egy cég többségi tulajdonos nélkül, és miért kívülről hozta az utódját az alapító?
