Botos Péter Ferenczy Noémi-díjas szobrászművész a munkában nem köt kompromisszumot, hiszen „minden szobor lényege a tökéletesség” – vallja. Alkotásai jelentős része gyűjtőknél található, de számos munkáját őrzik közgyűjtemények is. Nem csak gyönyörködtetni akar műveivel; azt szeretné, ha szobrai mélyen elgondolkodtatnák szemlélőiket. A művésszel alkotói terében találkoztunk.
30 tonna üvegtömb
A pályán a színes üvegek indították el a 70-es évek végén: egy üvegcsiszoló barátjával készítettek Tiffany-lámpákat. Az üveget Ausztriából hozták be, mert itthon nem volt beszerezhető, ezért rajtuk kívül szinte senki sem foglalkozott ezzel. Később féldrágakövekkel dolgozott, amiket már nem lehetett kézzel csiszolni, ezért szép lassan egész gépparkot alakított ki. Időközben tönkrement a Magyar Optikai Művek, s az ott látott üvegtömbök látványa annyira vonzotta, hogy elhatározta, megveszi a raktárkészletüket. „Jó 30 tonna volt!” – meséli. A megérzéseire hagyatkozva nagy lendülettel „vágott bele” az üvegbe – ez a mentalitás az egész életét végigkíséri. Ha valami „megfogja”, azt semmilyen körülmények között nem engedi el. Egy évtizedekkel ezelőtti katartikus, egyben félelmetes élmény szilárdította meg benne ezt az elhatározást. 44 éves volt akkor és a Margitszigeten futás közben olyan vihar csapott le rá, amilyet azóta sem élt át. Más valószínűleg abbahagyta volna a futást, ám őt az ítéletidő sem tántorította el attól, hogy folytassa azt, amiért odament. Akkortájt még maratoni távokat tett meg, és bár ezt a terhelést ma már nem bírják a térdei, sokat gyalogol, hogy formában tartsa magát és még nagyon sokáig csinálhassa azt, amit annyira élvez: az alkotást. Az ötletek és a játéklehetőségek hajtják, „meg a konstruktivista agyam” – mosolyodik el.
A magyar geometrikus hagyományok folytatása
Meghatározó része az életének a tenisz is. Ugyan az ütőt letette már, ám kapcsolata a sportággal megmaradt: régóta készít díjakat hazai és nemzetközi versenyekre. Egyik díját látva egyszer megjegyezte valaki, hogy ha egy kicsit nagyobb volna, akkor szobor lenne. Újdonságokat kedvelő emberként elindult ezen a nyomon. Így találkozott Barabás Lajos műgyűjtővel, aki fokozottan ráirányította a figyelmét a magyar geometrikus művészet tőle amúgysem idegen hagyományaira. Megfogadta a tanácsot. „A geometria szigorú konstrukció. Optikai és fénytani ismeretek szükségesek ahhoz, hogy meg tudjuk mutatni mondjuk azt, hogyan marad bent a fény a szoborban” – tesz kíváncsivá egy szempillantás alatt. Szeret visszanyúlni a művészettörténet nagyjaihoz, többek között Vasarely színhasználatához, a malevicsi gondolkodáshoz vagy a Brancusi-féle végtelenséghez.
Botos Péter 1945-ben született Budapesten. Szociológus diplomát szerzett az ELTE BTK-n, ezt követően két évtizedig marketing területen dolgozott. Elmúlt már 40 éves, amikor az üvegszobrászat felé fordult. Ma már a kortárs magyar üvegművészet nemzetközileg is elismert, meghatározó alkotói között tartják számon. Geometrikus kreatúrái a fény, a transzparencia és a tér kapcsolatát kutatják. Munkássága előtt szeptember 25-e és november 10-e között a szegedi REÖK Palota életmű-kiállítással tiszteleg. A helyszín ismerős lesz számára, hiszen tavaly ugyanitt nyerte el a Szegedi Nyári Tárlat fődíját, a Kulturális és Innovációs Minisztérium elismerését. Törökbálinti műhelye előterében már halmokban állnak a Szegedre szánt dobozok, de még nem tudja, hány darab kerül majd belőlük a tárlatra. Alkotásaival ezt megelőzően augusztus 26-a és szeptember 8-a között a budapesti ResoArt Villában, továbbá szeptember 12-e és 20-a között Velencében, a rangos 10. Venice Glass Week keretében is találkozhatnak az érdeklődők.
Az üveg lelke a fény
Első önálló kiállítására 2004-ben került sor. Először a kocka „fogta meg”, majd gömbkeresztekkel, hengerekkel, oszlopokkal, oválisokkal, kapukkal folytatta a sort. „Ebben van matematika, esztétika, színsor, színjáték” – sorolja. A színeket mindig egy másik színhez képest használja, és direkt rájátszik a fényfestésre.
Az üvegben a komplexitás vonzza. „Visszahat mindenre: mit látok, mit akarok nézni, mi az új gondolat benne. A többi anyagot csak megnyalja a fény, ezen viszont átmegy vagy sokszoroz, falat képez vagy szivárványt kreál” – mutat rá. „Az optikai üvegnek egyedi fénykezelése van: csak itt látunk színeket térben” – teszi hozzá. Ennek a transzparens anyagnak misztikus aurája van: a belső tükröződései gyakran keltenek illúziót. Botos Péter szerint az üvegnek megvan a saját nyelve, a lelke pedig a fény, amibe a hely szelleme is rögtön belekerül.
Elérhetőségek: facebook / megrendelés / email: [email protected]
