„Kicsit félek attól, hogy ez a rózsaszín köd egyszer csak eloszlik. Hogyha nem, akkor remélem, ez a közhangulat nem csak a Kiskörúton belül tud majd megmaradni” – kezdte a beszélgetést Veres Tibor, a Wallis Csoport alapító-tulajdonosa a Forbes Magyarország 2036 eseménysorozat gazdasági évadnyitóján. Szerinte ahhoz, hogy a jövő a lehető legtöbbek számára a leginkább optimális legyen, elsősorban most a társadalomba, a tudásba érdemes fektetnie az országnak.
Veres szerint az országban jelenleg nagyon nehéz megtalálni az igazán kompetens vezetőket, és azt sem könnyű meghatározni, hogy melyik egyetemen vagy szakon képezi jelenleg az ország az elitet, a jövő vezetőit.
Kozák Ákos, az Egyensúly intézet társalapítója, ügyvezető igazgatója szerint ez valóban nagy gond. A 25–39 éves korosztályban 10 százalékponttal kevesebb a diplomás itthon, mint Lengyelországban, és ez a munkaerőpiaci kilátásokat is nagyban rontja. A jövő Magyarországán ezért a társadalmi tőkébe szinte semmit nem túlzás fektetni.
Támogatni, vagy nem támogatni?
Szendrői Gábor, a Concorde MB Partners ügyvezetője, az MGYOSZ alelnöke szerint a GDP-növekedést csak úgy tudja jelenleg serkenteni az ország, ha a hazai nagyvállalatokra támaszkodik, de ez nem feltétlen kell így is maradjon a jövőben.
A Concorde MB Partners vezetője szerint ehhez a támogatási rendszer teljes újragondolására van szükség. A jelenleg támogatott cégek a korábban támogatott cégekkel versengenek a piacon, a támogatások nagy része így kihasználatlan, sokszor gépparkbővítésekre mennek el, amikre csak a támogatás miatt kerül sor, piaci alapon nem lett volna. Szintén nagy gond a vállalatok végtelen fragmentációja is: a sok kicsi, egymással versengő cég nem képes elérni azt a méretgazdaságosságot, ami a fenntartható növekedéshez szükséges lenne.
Veres Tibor még ennél is tovább ment, szerinte a piacot a verseny építi, a támogatás mint olyan pedig nem a versenyt támogatja, így sokszor semmi haszna nincs a társadalom számára. Szerinte a tudást, a szakmai felkészültséget kellene exportálja elsősorban az ország, végső soron ez húzza magával a fejlődést más területeken is.
Ehhez azonban meg kell találni, hogy ki milyen területen tud valóban versenyképesen belépni a külpiacra. A Wallis esetében az építőipar ilyen, a Praktiker-féle big box kereskedelem viszont nem, és ezt magának a cégvezetésnek is fel kell ismernie, ennek mentén kell saját működését is igazgatnia, nem mesterségesen, hatékonytalan támogatásokon keresztül próbálkoznia a piacszerzéssel.
Fotó: Fejes Bence
Kozák Ákos szerint az államnak ki kell vennie a részét a piac egyengetéséből, de csak akkor, ha ezzel valóban hatékonyan tudja elősegíteni a növekedést. Szerinte igenis be kell engedni egy kínai gyárat, ha jönni akar az országba, de csak akkor, ha beengedi a magyar cégeket az ellátási láncokba, együttműködik a hazai egyetemekkel, alkalmaz magyar alkalmazottakat, tehát nem kiviszi, hanem visszaforgatja a tőkét a magyar gazdaságba.
A szakértő szerint hasonlóan szelektíven kellene a kkv-támogatásokhoz is állni, helyben kell a hatékonyságnövelést serkenteni, egyengetni kell a generációváltás problémakörét, mert ezeknek a kérdéseknek valós relevanciája van a GDP-növekedés terén is. Veres szerint azonban mindez nem érhető el hatékonyan, ha nincs meg hozzá a megfelelő tudásanyag a munkaerőpiacon.
Szendrői Gábor szerint azzal is érdemes számolni, hogy a mai piacon már szinte senki sem versenyzik. Körülőttünk mindenki a hazai cégeket preferálja, korlátozva ezzel a valóban szabad versenyt, itthon viszont olyan volt az elmúlt években, mintha csak mi nem csinálnánk ezt. A BYD gyár beszállítói közt például gyakorlatilag nincsenek magyar cégek, annak ellenére, hogy a cég hatalmas állami támogatással alakította ki a kapacitásait.
Veres Tibor hozzátette: az viszont, hogy valaki beszállít egy értékláncba, nem jelenti azt, hogy nem zsigerelik ki közben, tehát csak azért, mert valaki ott van, nem biztos, hogy valóban jól is jár vele.
Fotó: Fejes Bence
Önmagába harapó kígyó
Zsiborás Gergő, a Forbes főszerkesztőjének kérdésére a Wallis feje elmondta, a cégnek jelenleg nyolc projektje vár itthon építési engedélyre, miközben Lengyelországban évi többezer ingatlan fejlesztésében vannak benne. Még ha benne is van a hajlandóság a piaci szereplőkben, hogy fejlesszenek, ha az engedélyeket nem adja ki a bürokrácia, akkor egyetlen lépést sem tudnak előre megtenni.
„A tudásanyag és a kapacitás nálunk például bőven rendelkezésre áll, a hibát tehát nem itt érdemes keresni.”
Veres Tibor szerint egyébként egészen szürreális vetülete a magyar helyzetnek, hogy sokszor maga a szabályozás is gátolja a cégeket. A Wallis például a banki hitelezés esetén találta magát szembe a kérlelhetetlen lending limitekkel, amik egész konkrétan útjába állnak a kívánt növekedési pályának és terveknek.
Tisztul az ég a vihar után
Az elmúlt 16 év sok területén okozott nehezen mérhető károkat a gazdasági szereplőknek. Veres Tibor elmondta, ők próbáltak politikától függetlenek maradni az elmúlt másfél évtizedben, egyes projektjeiktől azonban még így is meg kellett váljanak. Erre náluk a válasz a külföldi terjeszkedés volt, ami kiválóan bejött a cégnek.
Szendrői Gábor szerint is nagy dualitás volt a piacban: voltak a NER-uralta piacok és a NER-én kívüli szektorok, és igenis voltak olyan vállalkozások és vállalkozók, akik akaratlanul is bekerültek a rendszer alá.
Forbes Magyarország 2036 gazdasági évadnyitó szeptember 10-én az Europa Event Centerben. Fotó: Fejes Bence
Kozák Ákos úgy zárta a beszélgetést:
„Bárkivel bármiben fogadok, hogy a következő 50 évben nem érjük utol Ausztriát.
Lengyelország kell, hogy a viszonyítási alap legyen, össze is raktuk már annak a receptjét, hogy ezt miként is lehetne elérni. A választ nem politikai, és nem is feltétlen gazdasági kérdésekben kell keresni: a megoldás rendre az emberek hozzáállásában, szocializációjában keresendő, most talán lehetőséget kaptunk arra, hogy ezt is véghez vigyük.”
