Az énmárka kifejezés, a self-branding fogalma katasztrofális állapotban van. Sokan kimerítik a kérdéskört azzal, hogy LinkedIn poszt-tematikában gondolkodnak, míg a korábbi médiaberendezkedéshez szokott réteg egy jól szabott öltönytől, díszzsebkendőtől, ruhától és megnyerő üzleti portrétól várja az eredetiséget. A cinikusok legyintenek, és az egészet egyszerű marketingeszközként azonosítják, ami felszínes dolgokkal tereli el a figyelmet arról, hogy az illetőnek nincs is valódi szakmai tudása.
Szűcs Gergely, a Metorika Klub alapítója, rétor.
Ezzel szemben azok, akik kellő kíváncsisággal elfogadják a reputáció jelentőségét és áttekintik a karakterépítés evolúciós mozgatórugóit, egy természetes emberi igényt tárnak fel, ami meghatározza mind a szakmai, mind a privát mindennapjainkat.
Az embernek szüksége van arra, hogy hasonló kulturális jegyekkel, szimbolikus kommunikációval működő társakkal működjön együtt. Biztonságérzetet, idegrendszeri megkönnyebbülést biztosít, ha azt érzem, hasonlóan olvas a másik a sorok között. Arisztotelész a megbízhatóságból, hitelességből retorikai kérdést csinál. Nála az ETHOS fogalma, ami a kommunikátor karakterét vizsgálja, 3 dolgot tekint át:
• Bölcsesség, mai értelemben vett szakértelem
• Erkölcsiség, mai értelemben vett társadalmi felelősség
• Jóindulat, ahogyan a közönséggel bánunk
