A tervezett vagyonadó egyik legösszetettebb kérdése lehet a nem tőzsdei vállalkozásokban meglévő tulajdonrészek értékének meghatározása. Egy vállalat értékét ugyanis nem kizárólag a mérlegben szereplő eszközök adják: legalább ilyen fontos tényező a jövőbeni eredménytermelő képesség is. A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott úgynevezett svájci modell éppen ezt a kettősséget próbálja kezelni, ugyanakkor alkalmazása számos szakmai kérdést vet fel.
A szerző a Niveus számviteli és adótanácsadó cég tranzakciósüzletág-menedzsere.
A vagyonadó bevezetésének részletszabályai jelenleg kidolgozás alatt állnak, azonban az már ismert, hogy az érintett vagyonelemek között a nem tőzsdei vállalkozásokban fennálló részesedések is szerepelhetnek. Ezek értékének meghatározása különösen összetett feladat, hiszen egy magánvállalkozásnak nincs napi szinten meghatározott piaci ára, mint egy tőzsdei részvénynek.
A szabályozás egyik kulcskérdése ezért az lesz, hogy milyen értékelési elvek alapján állapítják meg a vállalkozások értékét.
Erről szól még a cikk
- A svájci modell alapjai
- Az eszközalapú értékelés nehézségei
- Az eredményalapú értékelés korlátai
- Az egységes értékelés hatása a vagyonadó alapjára
