„Most lehet kettő helyett enni.” „Miért nem pürével eteted azt a gyereket?” „Nem félsz, hogy megfullad a csirkecombtól?” – Okos Tímea Kitti kismamaként, majd fia, Poldi hozzátáplálásakor is számos kritikát és kérdést kapott, de ő inkább az intuíciói és az életszerűség mentén haladt, és továbbképezte magát a témában. Férjével közös családi vállalkozásuk abban segíti a szülőket, hogy hogyan érdemes megközelíteni a kisgyermekek etetését. Kellenek-e a szüleinktől az étkezéskor hallott mondatok, mi a baj az éttermi gyerekmenükkel, és egyáltalán probléma-e, ha valakinek válogatós a gyermeke?
„Magyar ember evés közben nem beszél”, „addig fel nem állsz innen, amíg meg nem etted”, „egyél még három kanállal, mert csak akkor kaphatsz édességet” – néhány jellemző mondat olyan étkezőasztaloktól, ahol gyerek is ül. A hozzátáplálás és a kisgyermekek etetése sok család életében kihívás, mert ez is egy olyan terület, amihez mindenki ért(eni vél), és a szülők sokszor a nagyitól a szomszédig mindenkitől kapják a tanácsokat.
Okos Tímea Kitti közgazdász, életmód- és táplálkozási tanácsadó, képzésben lévő pszichológus és férje, dr. Markó Zoltán pszichológus a kulináris egészségnevelésben szeretné segíteni a szülőket Sablonmentes márkanévvel futó vállalkozásukkal.
A világjáró és az ügyesen evő család
A sablonmentesség valóban jellemző rájuk: Tímeáékról korábban mi is írtunk a Forbes.hu-n: akkoriban mint a Világjáró család utaztak, és kisfiuk, a most 8 éves Poldi mostanra több mint 70 országban járt, egy évet pedig Nicaraguában is élt a család.
Tímea azt mondja, ekkoriban is sokan kritizálták őket, hogy miért utaznak ennyit egy kisbabával, de már várandósan is kapott elgondolkodtató kommenteket, hogy „most lehet kettő helyett enni”, és kritizálták azért is, hogy sokszor jártak férjével futóversenyre, és igyekezett egészségesebben enni. Jött az, hogy „miért eszel kismamaként salátát?” vagy hogy „minek edzel ilyenkor is?” – meséli, hozzátéve, hogy nyolc éve még nem volt annyi információ a várandósság alatti mozgás és egészséges étkezés fontosságáról.
Okos Tímea Kitti
Az internet bugyraiból aztán a gyermeketetés témakörében is egyre törtek fel a mindent jobban tudó kommentek. Ezek a kritikák Tímeát kevésbé elbizonytalanodásra, hanem inkább kutatásra és tanulásra ösztönözték. Elvégezte az életmód- és táplálkozási tanácsadó képzést, majd sporttáplálkozási és táplálék kiegészítési tanácsadó lett, és számos külföldi egyetem (például Stanford, Koppenhágai Egyetem, Müncheni Egyetem) képzésein és más kurzusokon is részt vett.
„Rendkívül fontosnak és hasznosnak tartom, hiszen tudományos alapokra épülő közérthető edukációt nyújt a szülők számára a csecsemő- és kisgyermektáplálás témájában” – mondja Jankó Róbert táplálkozáskutató (róla itt írtunk) Tímea munkásságáról. Hozzátette: közösségi média tartalmain, könyvein és kurzusain keresztül jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a szülők magabiztosabban tudják kialakítani gyermekeik egészséges étkezési szokásait, és jobban eligazodjanak a gyakran egymásnak ellentmondó információk között.
A hozzátáplálás dilemmáival szülőként Tímeáék is szembe kerültek.
„Teljesen- élet és testidegennek éreztük, amit mindenhol láttunk, hogy külön turmixoljunk mindent a gyereknek”. Elkezdett utánaolvasni a témának, így került képbe a BLW,
vagyis az igény szerinti, – gyakrabban használt nevén – falatkás hozzátáplálás. (A mozaikszó a baby-lead weaningből, vagyis a kisbaba igény szerinti szoptatásról való leválásából származik – a szerk.). A BLW alapelvei az elmúlt húsz évben a legtöbb külföldi ajánlásban megjelentek. Fontos például, hogy a babát a kezdetektől bevonjuk az egészséges családi étkezésekbe, bátorítsuk az önálló étkezésre etetés helyett, és mielőbb kínáljunk másfajta textúrákat, falatkákat is.
Jankó Róbert azt mondta a Forbes.hu-nak, hogy a nemzetközi irányelvekben a BLW jelenleg ugyan még nem szerepel önálló hozzátáplálási ajánlásként, de a szakemberek szerint a hozzájárulhat az egészségesebb étkezési magatartás kialakulásához, támogathatja a gyermek fejlődését, elősegítheti a közös családi étkezésekben való korai részvételt, és segítheti a rágási és nyelési készségek fejlődését is.
Tímea volt az első, aki átfogó könyvet írt itthon a BLW-ről, és olyan információkat gyűjtött benne össze, „amiknek én is örültem volna akkoriban, ha megvannak.” A könyv eddig e-könyvként volt elérhető, de szeptembertől az Open Books kiadásában nyomtatott formában is megjelenik.
Erről szól még a cikk
- Hogyan legyünk jól etető szülők? Tímea 9 gyakorlati tanácsot is megoszt
- Mit csináljunk, ha válogat a gyerekünk?
- Mi a legnagyobb gond az éttermek (vagy akár a strandbüfék) gyerekmenüivel?
- Tanulható, tanítható-e a változatos étkezés?
Ízek, textúrák és családi konszenzus
A BLW-ről azt mondja, abszolút nem ez a „Szent Grál”, és egy pürés kezdéssel sincs semmi probléma. Kisfiuknál nem is merült fel más, csak a BLW, de ők is megtapasztalták, hogy ilyenkor bizony oda kell adni a bizalmat a gyereknek. Férje máig emlegeti Poldi első ilyen falatjait, hogy „úristen, megfogta, beleharapott, nyammogott, és nem fulladt meg”.
A legtöbb külföldi ajánlás és a kutatások szerint is érdemes a textúrákat minél korábban, de legkésőbb nyolc-kilenchónapos korig bevezetni, mert ha későbbre halasztjuk, az megnövelheti a későbbi táplálási, táplálkozási problémák esélyét, mint például az alacsony zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A baba etetése során fontos a támogató családi háttér, kell, hogy legyen egyfajta családi konszenzus arról, hogy mit eszik-ehet a gyerek. Ha többféle étellel, ízzel, textúrával találkozik a hozzátáplálás alatt, az csökkentheti a válogatósság – aminek megjelenése egyébként teljesen normális életkori sajátosság – mértékét és lefolyását.
Tímea Poldi születése után indította Instagram-oldalát is, mert szerette volna segíteni a szülőket a hozzátáplálásban és az étkezések megtervezésében. Az oldalnak mára 46 ezer követője van. Ezzel párhuzamosan – eleinte nem tudatosan, de aztán egyre átgondoltabban – családi vállalkozásuk is épült.
A hozzátáplálás után a válogatósság témájával is foglalkozni kezdett, mára a Sablonmentes oldalán receptek, több év tapasztalatait összegző tanfolyamok, menütervező, elakadás esetén pedig tanácsadás is elérhető. A gyerekek egészségnevelését pedig például zöldséges memóriakártyával és térképpel, valamint receptkönyvvel igyekeznek segíteni.
Ne a gyerek vagy a brokkoli felől közelítsünk
Eleinte csak az étkezés felől közelített a témához, de ahogyan elkezdett elmélyülni benne, meglátta a pszichológiai oldalt is, ezért is képezte tovább magát ezen a területen, férje pedig egyébként már több mint 20 éve pszichológus. Mára mindketten maguk mögött hagyták a korábbi multis világot. Tímea újságírás, média és marketing területen is dolgozott multinacionális cégeknél, Poldi születése előtt közvetlenül egy gyógyszeripari óriásnál, de tudta, hogy nem szeretne oda visszamenni. Nem tartotta elég kreatívnak egy nagy cég marketingosztályát, és szeretett volna olyasvalamit csinálni, ami pozitív hatással van mások életére.
Azt mondja, a hozzátáplálás vagy kisgyerektáplálás kapcsán sok információ van a köztudatban, és alapvetően tudhatnánk is, hogy mi az a pár dolog, ami az egészséges étkezéshez kell. Az étkezési nehézségeket az első években nem a gyerek vagy a brokkoli felől érdemes megközelíteni, hanem át kell helyezni a fókuszt magunkra.
„Hogy mik aktiválódnak bennünk, milyen, a szüleinktől gyerekként hallott mondatok szaladnak ki önkéntelenül is a szánkon, és milyen érzelmek jelennek meg.”
Tímea úgy látja, nem a helyzet okozza a problémát és a szülők belső feszültségét, hanem a helyzetről alkotott vélekedések vagy hiedelmek, például, hogy mennyit kell ennie egy gyereknek. Ezek azonban teljesen figyelmen kívül hagyják a gyerekek jelzéseit és fejlődési sajátosságait.
A nemzetközi statisztikák szerint Magyarország élen jár a túlsúly és az elhízás terén, ami azt mutatja, hogy nem hozunk túl egészséges mintákat sem az étkezést, sem az ahhoz való viszonyt tekintve, és ha nem akarjuk ezeket továbbadni a gyerekeinknek, akkor érdemes változtatni. Jankó Róbert szerint a gyermekek egészséges táplálásának főbb kerékkötői jelenleg az ultrafeldolgozott élelmiszerek túlzott fogyasztása, és a rostban gazdag gyümölcsök, zöldségek és hüvelyesek alacsony fogyasztása. A harmadik probléma pedig az, hogy az ételek gyakran jutalmazó eszközökké válnak, hangsúlyozta a táplálkozáskutató.
Okos Tímea Kitti
Világítótorony
Tímea szerencsés családból jön: „én valószínűleg szó szerint az anyatejjel szívhattam magamba az egészséges táplálkozás iránti érdeklődést, mert anyukám már a 80-as években jógázott, és vegetáriánus volt.” Kiskorában is előbb volt náluk brokkoli-, mint marhapörkölt, a rántott hús helyett rántott krumplit ettek, a bolognai pedig szójából készült. Itthon azért kevesen hozzák azt a mintát, hogy a zöldségek lehetnek finomak, a hüvelyesek lehetnek a mindennapi étkezés részei, az étkezés pedig nagyrészt növényi alapú, könnyű vegyes étrend legyen, kevés hússal és tejtermékkel – Tímea emellett érvel.
Másfél-kétéves kor körül teljesen normális, hogy a gyerekek válogatóssá válnak, ennek pszichológiai, biológiai, és evolúciós okai is vannak. A gyerekek másfél éves koruk körül kezdenek el stabilabban járni, így gyorsabban el tudnak menni a gondozó (és az étel) elől. Emellett míg az első évben nagyon gyorsan gyarapodik a kisbaba, ennek üteme lelassul egy éves kor fölött, és egyszerűen valóban kevesebb ételre van szüksége a kicsiknek.
„Sokszor hallom azt a mondatot szülőktől, hogy héthónaposan többet evett, mint kétévesen” – mondja Tímea. Ennek az is az oka, hogy kitárul a világ, a gyerek egyre több mindenre képes, és szinte minden érdekesebb, mint az étel. A kulcs ott van, hogy
nem kell megijedni az első „nem” szónál, hanem tudomásul kell venni, hogy ez egy ilyen időszak,
és nem hagyni azt, ami ilyenkor sokszor történik: hogy megijedünk, és elkezdjük alkalmazni – vagy inkább maguktól beaktiválódnak – a klasszikus hozott, örökölt evés- és etetésmintákat. Az „B”, „C”, „D”, „ZS” menü, és a felszólítások (például „addig nem kelhetsz fel az asztaltól, amíg ezt nem etted meg”) helyett mutatjuk, mit ajánl Tímea.
A „világítótorony” szülő és a DOR– Tímea tippjei
- Legyünk úgynevezett világítótorony szülők – ez a demokratikus (irányadó/autoritatív) nevelési és etetési mód. A szülő „nagy viharban” (például, ha a gyerek ellenkezik, és nem akar enni) is stabilan áll és mutatja az utat, hogy „én értem, hogy nehéz, de ez az irány és kész”.
- Az a bizonyos út és irány pedig az ún. DOR (Division of Responsibility in Feeding), vagyis a felelősségek megosztása lehet. Ez az amerikai dietetikus és családterapeuta, Ellyn Satter módszere, amelyet több évtizednyi klinikai kutatás után fejlesztett ki, és sikerességét számos kutatás bizonyítja – az USA-tól Spanyolországig számos hozzátáplálási ajánlásba beemelték. A DOR megmutatja, hol kell határt húzni, és hol kell autonómiát és kontrollélményt adni a gyereknek életkornak megfelelően.
- A szülő felelőssége, hogy mit kínál, mikor és hol, a gyereké pedig, hogy a felkínált ételből, elfogad-e bármit, és hogyha igen, akkor mit és mennyit. Utóbbi nagyon fontos: a szülő részéről nincs mennyiségi elvárás, ki van kapcsolva a „még három falatot muszáj enned”-üzemmód.
- Mit: Normális, egészséges, változatos, családi ételt kínáljunk, legyen 3-4 dolog, amiből választani lehet. Fontos, hogy mindig legyen valamilyen, a gyermek számára biztonságos vagy ismert étel az asztalon, például köret, kenyér, vagy akár gyümölcs felvágva az életkornak megfelelő nagyságban. Új ételt érdemes mindig ismerős és biztonságos környezetben, valamint kis méretben kínálni. „Ha azt tanulja meg egy gyerek, hogy nem kell küzdenem a brokkolival vagy a spárgarizottóval, mert úgyis kapok vajas kenyeret, vagy tíz perc múlva tejet, akkor nem fog enni a felkínált ételekből.”
- Mikor: Kiszámítható, rendszeres időközönként, az étkezések között pedig zárva van a konyha. A mai gyerekek sokszor egész nap eszegetnek, „a babakocsiban egy kis pufi vagy junior ital, a játszótéren egy kis gyümölcspüré, a boltban egy kifli csücsök. Ezek ráadásul nem túl laktató dolgok, gyorsan éhesek lesznek utána”. Ehelyett a kiszámítható időköz lenne jó, mert akkor az adott étkezéskor tudjuk is kommunikálni a gyereknek, hogy mi a választék, és mondani, hogy „semmi baj, hogyha nem kérsz, két óra múlva lesz az uzsonna, viszont két étkezés között nem eszegetünk össze-vissza”.
- Hol: ha otthon vagyunk, otthon leülünk, telefon és tévé nélkül, az ételre figyelve. Nyilván nincs otthon egész nap az ember, a játszótéren is le lehet ülni addig egy padra. Ne a babakocsiban menet közben egyen a gyerek, hanem inkább álljunk meg 5-10 percre. Menet közben enni egyébként is fulladásveszélyes, másrészt ekkor az éhség- és teltségérzet jelzéseire sem tud annyira figyelni a gyerek.
- A mennyiségi evés elvárása itthon még mindig nagyon erős, ezt teljesen el kell felejteni a gyerekek táplálásánál, mivel az ő felelősségi köre, hogy mennyit eszik.
- Ehhez nyilván sok türelem kell, mindenkinél vannak „leolvadások” az asztalnál, főleg, amikor estére már a szülő is fáradt. De érdemes kitartani, mert ha a válogatósság természetesen bekövetkező időszakában nem mélyül el a probléma, akkor jó esély van rá, hogy a különböző ételekre később is nyitott lesz a gyerek.
- Ha nagy az ellenállás, jó mondat lehet az, hogy „Megértem, hogy mást szeretnél és emiatt dühös vagy és csalódott vagy, én itt vagyok veled, megértem, elfogadom, de ez és ez és ez van az asztalon, ezek közül tudsz választani. Biztos találsz valami szimpatikusat, de hogyha nem, semmi baj, nem kell megenned.” Utóbbi egy kifejezetten kontraproduktív mondatnak tűnik, de a legtöbb családban, amikor elhangzik, paradox módon enni kezd a gyerek.
Mint az ABC
Miután ezt felépítettük, felmerül a kérdés, hogy mennyire rontja majd el a gyerek ízlését és étkezését, amikor intézménybe kerül, és ott eszik. Ez, és az iskolai menza külön cikk témája lehetne, de Tímea alapvetően úgy látja, ha az első 6-7 évben figyeltünk a kulináris egészségnevelésre, az erős alapot jelent a gyermek számára, de ha valaki úgy érzi, ezt elrontotta, annak is érdemes tudatosítania, hogy minden életkorban lehet változtatni, amiben sokat segít a fókusz- vagy a nézőpontváltás.
Az éttermi gyerekmenü a másik terület, ahol „házon kívüli” ételekkel találkozhat a gyerek. Nyáron a strandbüfékben, de tulajdonképpen egész évben szinte bármelyik étteremben a gyerekmenü jellemzően panírozott dínó sültkrumplival.
Tímea szerint a gyerekmenü intézménye bebetonozza a gyerekek éretlen ízlésvilágát, mert azt üzeni, hogy „ez való neked.”
Nem a rántott hússal vagy a sült krumplival van a gond, hanem hogy egy szem zöldség sincs ezekhez az ételekhez – fejti ki.
Az, hogy egy gyerek mit eszik meg, nyilván valamennyire genetika is, de az ízlésünk folyamatosan fejleszthető, és az, hogy mit eszünk meg, az főként tanult dolog, ezáltal tanítható is, „olyan, mint az ABC”. A szülőknek abban van nagy lehetősége és felelőssége, hogy a gyerekek éretlen ízlésvilágát ne szűkítsék be a gyerekételek világára, hanem kitágítsák, amennyire csak lehet.
