„Földgáz-kereskedelmi szakemberként dolgoztam a MET csoportnál, így beleláttam az erőművek mindennapi működésébe, és itt vettem észre, hogy mennyire alacsony, 30–36 százalék közti kihasználtsággal mennek is ezek a turbinák. A probléma adott volt, de megoldást még senki nem látott a helyzetre. Aztán megjelent a negatív áramár a piacon, és én megírtam az első LinkedIn-posztom: mi lenne, ha rugalmas áramellátású adatközpontokat telepítenénk a kihasználatlan rendszerekre, amikkel mind a termelők, mind a fogyasztók nyernek?”
Az Enerhash ma már moduláris AI-adatközpontokat és infrastruktúrát tervez, kivitelez és telepít Európa nyugati csücskétől a Közel-Keletig, de az első biznisz nem ez volt, hanem a bitcoinbányászat – Daniéknál így nem a magtevékenység, hanem a mögöttes logika a korszakokon átívelő motívum. Éppen ezért magát sem mint AI-vállalkozó, hanem mint energetikai szakember jellemzi.
„Mi mindig azzal foglalkoztunk, hogyan tudjuk optimalizálni az energiafelhasználását az ügyfélkörünkbe tartozó cégeknek. Eleinte bitcoineszközöket használtunk, most AI-t. Nálunk az eszköz, amit ráteszünk az áramra, az mindig változik.
Nekünk azt kell jól megválasztatanunk, hogy milyen eszközt tudunk sikeresen integrálni az adott erőművi termelésbe.”
Nem kevés, hanem rosszul hozzáférhető
Dani szerint a mai világban rendszeresen elhangzik, hogy az energiaellátás a szűk keresztmetszet az AI-tól a városfejlesztésig minden területen, de ez az állítás nehezen támasztható alá, mivel rendszeresen látni negatív áramárakat a piacon.
A kulcs ezért nem a kapacitásban, hanem az összehangoltságban keresendő, és az Enerhash pontosan ezt csinálja. Odaviszi a fogyasztót a termelőhöz, megtervez, legyárt és kiépít egy olyan rendszert, amivel mindkét fél jól jár. A fogyasztó akkor veszi fel az áramot, amikor a termelőnek feles kapacitása van, teljes kihasználtság esetén pedig nem terheli maga is a rendszert. Ezt egy AI-szerverparkkal vagy a bitcoinbányákkal relatíve egyszerű volt megoldani, de Dani szerint ugyanezt egy fűrészüzemmel azért már egy fokkal nehezebb lenne kivitelezni.
Jogg Dániel, a magyar alapítású informatikai és energetikai vállalat, az Enerhash Group vezérigazgatója és társalapítója az Enerhash irodájában Budapesten, 2026. június 29-én.
A bitcoinsztori
Az Enerhash már a kriptokorszak hajnalán meglátta a potenciált a szektorban, a bányászgépek ugyanis hatalmas mennyiségű energiát vesznek fel, a működés ideje és mértéke azonban szabadon mozgatható, az éppen rendelkezésre álló energia fényében.
Egyik legnagyobb dobásuk az volt, amikor a hatalmas energia mellett hasonló hűtési igényű bitcoinbányász adatközpontokat kiköltöztették a svéd tundrára, amivel nemcsak a hűtésen spóroltak, de azzal, hogy a túlterhelt időszakban egyáltalán nem, a ki nem használt, illetve negatív áramárral fémjelzett időszakban pedig jókora energiát vettek fel, hatalmas mértékben csökkentették a rendszer terhelését.
Dani korábban erről úgy beszélt: azért tudott biztosan járni a stockholmi villamos, mert ők jelen voltak, hogy a hálózati ingadozásokat kiegyenlítsék – és közben még bányászgépeiket is gyakorlatilag ingyen tudták meghajtani.
Az AI-bummot Daniék a bitcoinhoz hasonlóan, relatíve korán kapták el. Már 2023-ban elkezdtek nyitni az új terület igényei felé, majd komoly szakemberállományt építettek ki a várhatóan felfutó kereslet kielégítésére, a szerverparkjaikat is fokozatosan lecserélték, a bitcoinbányákhoz szükséges videókártyák helyét pedig átvették az AI-csipek.
A mesterséges intelligencia energiaigénye olyan jelentős, hogy 5-7 éves várólistákat látni sok új szerverpark esetén – leginkább azért, mert a helyszín, ahová telepítenék a parkokat, nem tudja energetikai infrastruktúrával kiszolgálni a várható igényt. Ezt a gordiuszi csomót tudja esetlegesen kibogozni az Enerhash, pontosan olyan elegánsan, mint Nagy Sándor.
„Ma már van egy gyártócsarnokunk Magyarországon, ahol kifejezetten moduláris AI-adatközpontokat gyártunk és tervezünk. A villamos-infrastruktúrától az adatstruktúráig a teljes tervezési és kivitelezési folyamatot végig tudjuk vinni, A-tól Z-ig. Ma már ott tartunk, hogy egy zöldmezős beruházásból egy komplett szerverfarmot fel tudunk építeni.”
Jogg Dániel, a magyar alapítású informatikai és energetikai vállalat, az Enerhash Group vezérigazgatója és társalapítója az Enerhash irodájában Budapesten, 2026. június 29-én.
Egy-egy nagyobb (100 MW-os) adatközpont nulláról a használhatóságig akár 24-36 hónap alatt elkészül, de a moduláris szerverparkok (1-5 MW) esetében akár 12 hónapon belüli elkészüléssel is számolhatnak az ügyfelek.
Magyar mérnökök, magyar üzem, nyugati piac
Az Enerhash elsősorban az európai piacra gyárt és tervez jelenleg, a kontinensen ugyanis hatalmas növekedési kilátásokkal rendelkezik a szegmens. A Trump által keltett, minden területre kiterjedő bizonytalanság árnyékában ugyanis az EU rájött, hogy nem szabad technológiai függésben sem lenni a világ legnagyobb gazdaságával, hiszen az egyet jelent a teljes kiszolgáltatottsággal. Arról nem is beszélve, hogy a GDPR-nak és a hasonló adatvédelmi szabályozásoknak is sokkal könnyebb megfelelni, ha minden ország rendelkezésére áll egy belföldi (vagy legalább EU-s) AI-ökoszisztéma.
Ennek kiépítése természetesen szédületes összegeket emészt fel, Dani azonban másik irányból közelíti meg a kérdést.
„Európa szerintem most időben ébredt, és ez esetben nem csak a szabályozásokkal. Nem az lesz a helyes megoldás, ha nem használjuk az AI-t, hanem az, ha saját kapacitásokon futtatjuk a modelleket.”
Magyarország viszont e téren is kilométeres lemaradásban van. Dani úgy látja, a hazai kkv-k körében a ChatGPT-t már magáncélokra lassan mindenki használja, de az AI forradalom nem a csetbotokban rejlik, hanem a valós értékteremtő felhasználásban. Ezzel körbe is értünk, hiszen a céges adatokat nem vihetik fel a ChatGPT-be, hiszen azokat GDPR- és egyéb szabályozói előírások miatt helyben kell kezelni, helyi kapacitások pedig még nincsenek.
Az Enerhash viszont már dolgozik egy hazai – és több régiós – infrastruktúra-központon, ami lehetővé teszi majd a magyar cégek számára az előírásoknak megfelelő AI-használatot. Hogy erre miből lesz pénze a hazai kkv-nak?
„Nem az a kérdés, hogy van-e rá pénz, hanem az, mennyit szeretnének bukni a magyar cégek azon, hogy kimaradnak az AI-forradalom produktivitásrobbantó hatásából. Saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy míg öt éve száz emberrel tudtuk volna a jelenlegi munkaterhünket elvinni, azt ma 25 ember látja el, a hatékonyságnövekedés nagyságrendjét tényleg még felfogni is nehéz.”
„Mondok egy példát. Felvettünk egy Oxfordban végzett gyakornokot, aki nem is fejlesztő, mégis két hónap alatt lefejlesztett nekünk AI-jal egy olyan szoftvert, amivel komplett kulcsfontosságú számítási folyamatokat végezhetünk el két kattintással. Régen egy ilyen fejlesztési projekt tíz ember két évébe került volna.”
EU-s források és a megújuló energia felfutása
A Daniék által fejlesztett adatközpontok nem esnek a frissen felszabadított energetikai célú EU-s források ernyője alá, de közvetve mégis hatással lehetnek egymásra a területek. Azzal, hogy a kormány közel ötezer milliárd forintot költhet majd el az energetikai rendszerekre, jókora hatékonyság-, megbízhatóság- és kapacitásbeli javulást érhet el.
A fejlesztések azonban akkor tudnak majd igazán megtérülni, ha a rendszer minél magasabb fokon ki is van használva, tehát egy erős keresleti oldal nem engedi negatívba fordulni az áramárat, ahogy ez most rendszeresen megtörténik.
Ugyanakkor Dohos Dávid, a Mercurio Advisory Kft. ügyvezető partnere szerint a megújuló penetráció növekedésével nemcsak több termelőkapacitásra, hanem egyre több rugalmasságra is szüksége lesz a villamosenergia-rendszernek. A nap- és szélerőművek termelésének időjárásfüggése miatt egyre értékesebbé válnak azok a fogyasztók és eszközök, amelyek képesek gyorsan reagálni a rendszer állapotára és az áramárak változására.
„Megértésem szerint az Enerhash infrastruktúrájának egyik előnye éppen ez
– magyarázza Dohos Dávid. – A számítási kapacitás bizonyos keretek között rugalmasan üzemeltethető, így az energiaintenzív működés az alacsony áras időszakokra koncentrálható, és adott esetben hálózati rugalmassági szolgáltatásokban is részt vehetnek a berendezések. A megújuló kapacitások további növekedése ezért szerintem új piaci lehetőségeket teremthet az ilyen típusú flexibilis fogyasztók számára.”
Igen ám, de a szakértő szerint fontos különválasztani a két dolgot. Egy ilyen üzleti modell elsődleges értékteremtése továbbra is a számítási kapacitás gazdaságos értékesítésében lehet fellelhető, az energiapiaci optimalizáció és a rugalmassági szolgáltatások ezt kiegészítő bevételi és költségoptimalizációs lehetőséget jelenthetnek, noha ez utóbbi is kritikus a profitos működés szempontjából.
Dani szerint az ország azonban jelentős stratégiai előnyhöz is juthat, ha kellően korán fog bele az AI-szerverközpontok telepítésébe és fejlesztésébe: azon a versenyelőnyön túl, amit a magyar cégek „legális” AI-használaton túl nyernek a nemzetközi versenytársakkal szemben, azzal is érdemes számolni, hogy
az iparág kifejezetten magas hozzáadott értékkel rendelkezik, magasan kvalifikált szakembereket igényel, ezáltal az agyelszívás hatásait is ellensúlyozni tudja.
A tágabb energiaipar is nyer a nagyfogyasztók megjelenésén: a növekvő kereslet áramár-stabilizáló szerepe javíthatja a megújuló energiaforrások kihasználtságát, így jövedelmezőbbé teheti őket, ami új, megújuló erőművek telepítését eredményezheti, ennek pedig jókora ökológiai haszna is lehet. Dani számításai szerint a kihasználtság javulása több tíz, de akár százmilliárd forintos nagyságrendű megtakarítást jelentene a szektor résztvevőinek hosszabb távon.
Dohos Dávid ebben a tekintetben egy fokkal óvatosabb. A szakértő ugyanis rámutatott: egy AI-adatközpont esetében a villamos energia rendelkezésre állása és teljes költsége az egyik alapvető telephelyválasztási szempont. Magyarország ebből a szempontból jelenleg nem rendelkezik egyértelmű költségelőnnyel, a magyar és a környező délkelet-európai piacok jellemzően az európai áreloszlás magasabb tartományában helyezkednek el.
„Szerintem Magyarország és a régió számára legalább ekkora – és talán reálisabban megragadható – lehetőség az AI-infrastruktúra körül kialakuló beszállítói értéklánc – mondja Dohos Dávid. –
Kicsit az amerikai aranyláz klasszikus példájához hasonlóan: nem feltétlenül az aranyásók kerestek jól, hanem azok, akik a szükséges eszközöket és infrastruktúrát biztosították számukra.”
Az nem kérdés, hogy az adatközpontok építése egy rendkívül komplex folyamat: energetikai infrastruktúra, transzformátorok és kapcsolóberendezések, hűtés, automatizálás, generálkivitelezés, speciális épületgépészet és számos további termék, szolgáltatás szükséges hozzá.
A szakértő szerint a megfelelő hazai és regionális Tier2–3 beszállítók számára a mostani beruházási hullámba való bekapcsolódás jelentős és azonnal realizálható üzleti lehetőséget jelenthet, akár úgy is, hogy maguk az adatközpontok nem Magyarországon épülnek fel.
Jogg Dániel, a magyar alapítású informatikai és energetikai vállalat, az Enerhash Group vezérigazgatója és társalapítója az Enerhash irodájában Budapesten, 2026. június 29-én.
Azt sem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy egy-egy adatközpont bekerülési költsége hatalmas, 300-600 milliárd forint közt mozog egy 100 megawattos park esetében, tehát nemzetgazdasági jelentőségűnek is tekinthető nagyságrendje alapján. Az érme másik oldalán viszont az ezres nagyságrendben létrejövő, magas hozzáadott értékű munkahelyeket, az energetikai infrastruktúra hatékonyságának javulását, a megújulók felfuttatását, és persze a vállalati szektor AI-kompatibilissé tételét találjuk az akár 3-4-szeres vállalati termelékenységnövelés mellett. Bőven van tehát mit mérlegelnie az érintetteknek.
„Európa egészében 2030-ra 36 ezer megawatt a tervezett beépített kapacitás, annyira lesz szüksége a kontinensnek az igények kielégítése érdekében. Most nagyjából ezer (!) megawattnyi kapacitás létezik Európában. A beruházás tőkeigényét és jelentőségét felfogni is nagyon nehéz, szerintem a következő húsz év az AI-kapcsolt fejlesztésekről fog szólni.”
Energiára szükség van, volt, és lesz is
Dani szerint a globális energiaigény jövőbeli csökkenésére nem sok esély van, ezért úgy gondolja, az Enerhash jövőképe kifejezetten kedvező. A jelenlegi AI-infrastruktúra-kereslet erejét Dohos Dávid is alátámasztja:
a szakértő szerint az AI által generált számítási igény jelenleg gyorsabban növekszik, mint amilyen ütemben a szükséges adatközponti és energetikai infrastruktúra kiépíthető.
Az IEA várakozása szerint a világ adatközpontjainak villamosenergia-fogyasztása 2030-ra több mint kétszeresére nőhet, és elérheti a körülbelül 945 TWh-t. Az AI az egyik legfontosabb hajtóereje ennek a növekedésnek. Európában ugyanez a keresleti nyomás látható: a CBRE adatai szerint az AI-fókuszú adatközponti kapacitásokra kötött új szerződések volumene 2026 első felében 420 MW volt, szemben az egy évvel korábbi 89 MW-tal, miközben 2026 végére mindössze 6,5 százalék körüli üres kapacitást várnak az európai adatközpontpiacon.
Dani elmondása szerint ezen felük azért is tartja jövőbiztosnak a modelljüket, mert a cég tevékenységének több pillérén is realizál profitot: a kisebb adatközpontok lefejlesztésén, értékesítésén, majd üzemeltetésén, míg a nagy projektek esetében elsősorban a fejlesztésen realizálnak nyereséget, de „sikerdíjuk” is van, mégpedig az a különbözet, ami a vállalt és valóban felvett áramár közt húzódik. „Utóbbi egyébként egy rettentő nehéz feladat, folyamatosan fejlesztjük ezért az időzítési képességeinket.”
Az Enerhash az idei évet már pluszban fogja zárni egy nagyobb projekt nyomán, de az eddigi időszak a szegmens bődületes tőkeigénye miatt elsősorban a működési költségek kitermeléséről szólt.
A vámháborús őrület és a csip-, majd számítógépes memóriahiány nem érintette meg különösebben a céget, egy tétel rendelkezésre állásával azonban vannak gondok, ez pedig a trafó. Dani szerint az AI-láz egyik keveset emlegetett következménye, hogy Amerikában gyakorlatilag minden gázturbinát és trafót felvásároltak már a cégek. Az európai cégek kicsit szerencsés helyzetben vannak, a kontinensen más specifikáció mentén dolgoznak a vállalatok, így ez a helyzet sem nyomja őket akkora mértékben, mint egy amerikai versenytársat.
Főleg, hogy a megrendelőknek most gyakorlatilag semmi sem drága. Az AI-kapacitásra vágyó cégek számára ugyanis még nem az a kérdés, hogy kitől tudja a legolcsóbban megvenni az adatközpontot vagy éppen az áramot, hanem az, hogy
kitől tud egyáltalán szert tenni ezekre – így aki kész kapacitást kínál a vevőknek, annak szinte nyert ügye van.
A jövőben azonban már biztosan az árképzés adja majd a versenyképesség alapját, miután a szükséges kapacitások már mindenki számára rendelkezésre állnak majd. Ebben Dohos Dávid is hasonló állásponton van.
„Én ezt egy klasszikus technológiai beruházási ciklushoz hasonlóan látom. Még az AI-infrastruktúra kiépítésének viszonylag korai szakaszában járunk, ezért rövid távon további nagyon erős növekedés is elképzelhető. Ugyanakkor nem lepne meg, ha a mostani rendkívül gyors felfutást egy ponton élesebb korrekció, kapacitásfelesleg és iparági konszolidáció követné, majd innen egy fenntarthatóbb, kiegyensúlyozottabb növekedési pálya alakulna ki. Ennek időpontjára azonban szerintem ma nem lehet megalapozott prognózist adni. A fordulat első jeleit valószínűleg nem is az adatközpontok számában, hanem a vezető technológiai és infrastruktúra-szállítók rendelésállományában, árazásában, kihasználtságában és marzsainak alakulásában érdemes majd keresni.”
Egyelőre ezek a jelek nem mutatnak egyértelmű lassulást. A szakértő emlékeztet, hogy az Nvidia legutóbbi gyorsjelentése alapján például a datacenter-üzletág továbbra is rendkívül gyorsan növekszik, és a társaság eredményei, illetve előrejelzései továbbra is nagyon erős AI-infrastruktúra-keresletet jeleznek. Ezért a következő évek még erősek lehetnek ezen a piacon, de a jelenlegi rendkívüli növekedési ütem és marzsszintek tartós fennmaradása nem tekinthető magától értetődőnek.
És ugyan tőzsdei tervek már voltak a múltban, a jelenben és a belátható jövőben nem szerepelnek hasonló aspirációk Daniéknál. Saját iparágukban a magánszektorban is elérhető az a tőke, amit mások a tőzsdéről vesznek fel, exittel kapcsolatos terveik pedig nincsenek, így azon a vonalon sem érzik szükségét a részvénypiaci debütnek.
„Ha Amerikában lennénk, más lehetne a kép, a Nasdaq azért mégiscsak egy más kávéház volna. A tőzsdei jelenlétnek azonban vannak különféle hozadékai, más vezetői stílust kíván például meg, mi pedig erre nem vágyunk. Szeretünk magánkézben lenni, annak minden hozadékával.”
