A bécsi ViennaUP startupfesztiválon meghallgatott első előadásom nem a mesterséges intelligenciáról vagy a következő unikornisról szólt, hanem a hormonokról. Épphogy megérkeztem a női alapítóknak szervezett konferenciára, néhány perccel később már egy kör alakú teremben táncoltam nagyjából nyolcvan idegennel Céline Dion That’s the Way It Is-ére. A váratlan pillanatok jól jelezték, hogy milyen felszabadult hangulatra számíthatok a következő néhány napban.
A Bécs városának külföldi kommunikációját segítő City of Vienna meghívására érkeztem az ötnapos fesztiválra, ahol ötödik alkalommal gyűltek össze startupperek, befektetők, kutatók, nagyvállalatok és városi innovációval foglalkozó szakemberek. A fesztivál egyszerre volt tech konferencia, kapcsolatépítési terep és önsegítő paradicsom: az egyik pillanatban MI-alapú körforgásos gazdaságról beszéltek, a másikban arról, hogyan kellene jobban aludni vagy odafigyelni a munka és a magánélet közötti egyensúlyra.
A táncos jelenetbe a női vezetőknek szóló kétnapos Female Founders Experience eseményen csatlakoztam be. A szervezet célja, hogy alapjaiban formálja át az európai tech szektort, és közelebb vigye a valódi egyenlőséghez. Kevés férfi fordult meg a közösségi irodában tartott forgatagban, de a konferencia záróakkordján az egyik legismertebb osztrák befektető, Hansi Hansmann ült az amfiteátrumra emlékeztető terem lépcsőjén egy plüss elefánttal a kezében. Az volt a feladata, hogy a moderátor állításaira egy egyszerű „egyetértek”, „nem értek egyet” vagy „túl bonyolult” véleménnyel reagáljon.
– hangzott el az egyik mondat, amire Hansmann gondolkodás nélkül rávágta, hogy egyetért. Szerinte ugyanis végső soron mindig az emberekbe fektet, nem a felvázolt üzleti modellbe, mert az a fejlesztés során még úgyis jó párszor megváltozik. Volt olyan cége, ahol egyáltalán nem tetszett neki az üzleti rész, a csapat miatt mégis beszállt, és végül mindkettőből nagy exit lett. Arra, hogy mi a titka, annyival válaszolt, hogy zsigeri megérzés, ami szerinte ötven év tapasztalatának a mellékterméke.
Több kérdést kapott a startupvilág aktualitásairól. Szerinte a kockázati tőkepiac Európában kifejezetten bátortalan, ami amiatt is lehet, mert 2020 környékén még mindenki boldog volt, aztán 2023-ra kipukkadt a lufi, amit jól szemléltet, hogy 2022-ben huszonöt unikornis született a régióban, amelyek többsége ma már nem is létezik. Az MI jelenleg az egyik legforróbb terület, de közben minden termék „MI-s” akar lenni, ami miatt nehezebb előállni egy egetrengető innovációval.
A közönség egyik legerősebb reakcióját az váltotta ki, amikor Hansmann egyetértett azzal az állítással, hogy mindenki több női alapítót akar támogatni, de valójában kevesen tesznek ezért ténylegesen bármit. Persze aztán hozzátette, hogy neki már több a női munkavállalója, mint a férfi. A helyzet javítása érdekében a moderátor minden jelenlévőt arra biztatott, hogy rohanja le Hansit ötleteivel, hátha megtetszik valami a befektetőnek.
A Female Founders Experience egyik előadása. Fotó: Vienna Business Agency/Karin Hackl
Két női startupalapító számára különösen sikeres volt a ViennaUp. Julia Reisinger és Maria Zahlbruckner, a bécsi Factorymaker alapítói megnyerték a Startup World Cup osztrák döntőjét. A Factorymaker egy olyan mesterséges intelligenciára épülő platformot fejleszt, amely már a gyárak és ipari létesítmények tervezésének korai szakaszában megmutatja, milyen elrendezések és megoldások működhetnek a legjobban, így a cégek még a drága beruházások előtt kiszűrhetik a problémákat, és összehasonlíthatják a különböző lehetőségeket. A mostani győzelemmel kijutottak a San Francisco-i világdöntőre, ahol egymillió dolláros befektetésért versenyezhetnek majd.
Pezseg a vállalkozói szellemtől Bécs
Bécs mára nemcsak Európa egyik legélhetőbb városa, hanem az innováció és a gazdasági fejlődés egyik motorja is. Az osztrák főváros egy főre jutó GDP-je közel kétszerese az uniós átlagnak, több mint 122 ezer vállalat működik ott, és évente mintegy 10 ezer új cég alakul.
Bécs különösen erős a kutatás-fejlesztés területén: az Európai Unión belül a harmadik legmagasabb K+F ráfordítással rendelkezik. Elsősorban a jövőformáló ágazatokra építenek, mint az élettudományok, a digitális technológiák, az intelligens gyártás és városi technológiák, valamint a kreatív iparágak. Biztosan van rengeteg tényező, ami árnyalhatja a képet, de amikor márciusban kint élő vagy csak ott dolgozó magyarokkal beszélgettem, akkor ők is hasonlóan pozitív képet festettek az osztrák mindennapokról.
Megérős újrahasznosításba fektetni
A ViennaUp hozadéka, hogy akarva akaratlanul bejárod Bécs legtávolabbi pontjait. Nem azért, mert a szervezők szeretnék, ha meglenne a napi tízezres lépésszám, hanem mert az ötnapos fesztivált, valamint az azt megelőző WarmUP hétvégét 43 különböző helyszínen rendezték meg. A zenével, borral és pereccel felszerelt főhadiszállás volt a biztos pont, amit a központhoz közeli Károly-téren húztak fel.
DJ a főhadiszálláson, háttérben a Károly-templommal. Fotó: Vienna Business Agency
A több mint 14 ezer résztvevő összesen 65 esemény közül válogathatott. Így történt, hogy a csütörtökömet a Gaudi építészetére emlékeztető Friedensreich Hundertwasser által tervezett bécsi energiaépület mellett indítottam. Ugyanis ott rendezték meg a Smart City Summitot, ahol a városi fenntarthatóságról szóló elméleti viták helyett a gyakorlatban is működő digitális megoldások kerültek fókuszba. Az esemény olyan lelkes fejlesztőket és iparági szereplőket hozott össze, akik konkrét válaszokat keresnek arra, hogyan lehet a városokat körforgásosabbá és fenntarthatóbbá tenni.
Hundertwasser által tervezett bécsi energiaépület. Fotó: Wien Energie weboldala.
Mindezek valóban égető problémák, Ana Simic MI-tanácsadó például arról beszélt, hogy a világgazdaság mindössze hét százaléka működik valóban körforgásosan, és a kitermelt és felhasznált erőforrások több mint 90 százaléka végül hulladékként végzi. Az MI bevonása szerinte kulcsfontosságú, mert képes összekötni az adatokat: kiszámolni a fogyasztást, megtalálni, hogy egy cég hulladékát hol lehetne újrahasznosítani, vagy akár felismerni a szemét típusát. Azt is megemlítette, hogy a digitális körforgásos gazdaság piaca az előrejelzések szerint 2029-re közel 10 milliárd dollárosra nőhet. Felsorolt több olyan országot is, ahol már fejletten állnak a témához, bár néhány példa egészen futurisztikusan hangzott.
A Dániában található Aarhusban két év alatt 1,5 millió újrahasznosítható poharat gyűjtöttek össze intelligens automatákkal. A folyamat egyszerű: ha bemész egy kávézóba, akkor minimális felárért cserébe újrahasznosítható poharat kérhetsz, majd ha elfogyott az italod, akkor a városban található automatákba dobva visszakaphatod a kauciót. Amszterdam tette a legmerészebb vállalást, az a tervük, hogy 2050-re teljesen körforgásos várossá válnak.
Smart City SuMMit. Fotó: Vienna Business Agency
Még a regisztrációkor a kezembe nyomtak egy ismerkedős bingót. Ezzel olyan embereket kellett keresni, akiknek van állatuk, biciklivel érkeztek, vagy ugyanaz volt a gyerekkori álomállásuk, mint nekem, a lényeg az volt, hogy beszélgessünk másokkal. Minden esemény egy köztes állomásként szolgált a végső cél, vagyis a kapcsolatépítés felé, amit egy számomra szokatlan szekció előzött meg. A visszafordított pitchelésnek elnevezett blokkban arról prezentáltak vállalkozók, hogy milyen problémára keresik a választ, de úgy, hogy megoldásuk még nem volt. Az esemény célja túlment a befektetők keresésén, sokan még abban a fázisban voltak, hogy a kivitelezéshez vadásztak ötletekre.
Hogyan lehet digitalizálni egy egész város épületállományát? Hogyan lehet nyomon követni, milyen alapanyagokból épültek a házak? Hogyan lehetne csökkenteni egy iroda ökológiai lábnyomát, ha minden dolgozónál külön laptop, telefon és monitor van?
Többek között ezek a témák merültek fel az okos városokról szóló eseményen. Végül két emeleten több tucat témába vágó startup mutatkozott be, majd a beszélgetésindítónak szánt bingóval a kezünkben azt az instrukciót kaptuk, hogy kezdődhetnek a kötetlenebb beszélgetések. Így ismertem meg Wibke Giese-t, a Toolbox24 alapítóját, aki saját élménye alapján indított vállalkozást. Egyik este szüksége lett volna egy fúróra, de otthon a stúdiólakásában nem tartott, így pár hónapra rá indított is egy szolgáltatást, amivel éjjel-nappal lehet szerszámokat kölcsönözni. Ő azért jött el a Summitra, hogy befektetőt találjon a terjeszkedéshez, szeretné, ha több városban is jelen lenne, illetve idővel nem korlátozná szerszámokra a választékot, szerinte nagy igény lenne például sporteszközökre is.
Wibke Giese, a Toolbox24 alapítója. Fotó: Vienna Business Agency
MI-ügynökök és munkaerőpiaci Tinder
Rengeteg izgalmasnak tűnő program volt, egyik helyről rohantam a másikra, de így is ki kellett hagynom például a FuckUp Nights eseményt, ahol a kevésbé sikeres kimenetelű cégtörténetek kerülnek fókuszba. Bevállalós arról mesélni, hogy mit rontott el egy vállalkozó, ami a leendő startuppereknek elképesztően hasznos tanulságként szolgálhat, hiszen betekintést nyerhetnek abba, hogyan lehet kimászni a gödörből. Az esemény hangulatáról a tavalyi tudósításban olvashattok.
Idén inkább a homárkarmoktól hemzsegő, másodjára megrendezett ClawConra látogattam el, amihez a Práter szélén nemrég felhúzott közösségi irodaházba, a Startup House-ba kellett eljutni. A ViennaUP egyik leglazább MI-eseményén fejlesztők és startupalapítók mutatták meg néhány perces pitchekben, min dolgoznak éppen. Összesen nyolc előadást hallhattunk, az esemény inkább hasonlított egy kreatív ötletbörzére, ahol nem a tökéletes pitch, hanem a kísérletezés és az új technológiák iránti lelkesedés volt a lényeg. Volt, aki például a stratégiai videójátékokból inspirálódva létrehozott egy olyan felületet, ahol egyszerre látható, hogy az MI-ügynökök éppen mit csinálnak, hogyan kommunikálnak egymással, és hol tartanak a feladataikban.
A ClawCon megnyitója. Fotó: Vienna Business Agency
A nyolc pitch között volt egy Tinder-szerű platform is, amely külföldi, főleg keletről érkező munkavállalók és cégek összekapcsolását próbálja egyszerűsíteni. Számomra talán egy nagy nyelvi modell bemutatása volt a legizgalmasabb, amit azzal marketingeltek, hogy kifejezetten újságíróknak fejlesztették. Az eszköz azt próbálja megoldani, hogyan lehet biztonságosan használni a technológiát szerkesztőségi szinten, úgy, hogy ne kelljen kényes információk kiszivárgásától tartani.
Egy-egy előadás között folyamatos volt a nyüzsgés, inspiráló volt látni, ahogy előttem két sorral egy német srác éppen megalapozta a jövőjét. Hevesen adta elő saját startup ötletét, bárkinek, aki hallótávolságban volt, és kiderült, hogy pont egy német üzletember ült mögötte, akit látszólag meg is győzött, mert hamar telefonszámot cseréltek.
Magyarok reflektorfényben
A longevity szekció visszafogottabb hangulatban telt, kutatók, orvosok és egészségügyi startupok beszéltek arról, hogyan élhetnénk tovább, vagy inkább egészségesebben. Az először megrendezett Longevity Business Forum nyitóelőadását Markus Müller, a Bécsi Orvosi Egyetem rektora tartotta, aki azzal kezdte, hogy az ókori istenek halhatatlanok voltak, majd gyorsan hozzátette: mi valószínűleg nem leszünk azok, de az egészségben eltöltött évek számát lehet növelni. A WHO adatai szerint Ausztriában átlagosan 69,8 egészséges évet élnek az emberek, ezzel szemben Szingapúrban 73,6-ot. Magyarországon egyébként 64,8 év az átlag. Az egészségügyi különbségek még Bécs kerületei között is több évet jelenthetnek. „Nyugodjon meg mindenki, aki nem milliárdos, mert ők sem élnek sokkal tovább” – nevettette meg a közönséget.
Kávészünet két előadás között. Fotó: Vienna Business Agency
A longevity panelek többsége szerint ezekre érdemes odafigyelni: alvás, mozgás, stresszkezelés, közösségi kapcsolatok. Szintén fontos, hogy kevesebb ultrafeldolgozott ételt együnk, és csökkentsük a rágódást, túlgondolást.
És persze nem telhet el anélkül egy ilyen esemény, hogy ne említenék meg a kék zónákat, vagyis azokat a területeket, ahol a legtovább élnek az emberek. Két előadás között kizárólag osztrák alapanyagkból készült kombuchát kóstolhattunk, majd Ujhelyi Nelli longevity-kutató egy kerekasztal beszélgetésen határozott kijelentéseket tett, például arról, hogy Magyarországon alig vannak platformok vagy médiaterek, amelyek valóban az egészséges életmóddal foglalkoznának.
Nem ő volt az egyetlen magyar a meghívottak között. Peták István is tartott egy előadást arról, hogy mivel foglalkozik a Genomate Health nevű rákkutató cége. Januárban írtunk róluk legutóbb, akkor árulták el, hogy egyesül a Genomate Health és az Oncompass Medicine. A két magyar alapítású rákkutató cégből egy olyan nemzetközi vállalat jött létre, amely az Egyesült Államokban és Magyarországon is jelen van.
