A Palantir közzétette vezérigazgatója, Alex Karp programadó könyvének 22 pontos kivonatát. A lista kirohanás a Szilícium-völgy ellen, iránymutatás a nyugati világ számára – és egy olyan ideológiai alapvetés, amelyből a vállalat üzletileg is profitálhat. Az írás nem csak tabukat feszeget, de pontos látlelete annak, milyen átalakulás közepén van Amerika.
Nem túlzás, a Palantir Technologies talán az egyik legmegosztóbb és mégis a leggyorsabban növekvő adat- és AI-cégek egyike a világon: egyszerre ünneplik mint a nyugati biztonság egyik kulcsszereplőjét, és kritizálják a túlzott állami megfigyelés infrastruktúrájának kiépítőjeként is.
A cég képes az óriási, különböző forrásokból származó adathalmazok összekapcsolására és értelmezésére, ezáltal segíti a különböző döntéshozatali folyamatokat. Gotham nevű eszközüket direkt az állami szereplőknek fejlesztették, az egyik legfontosabb partnerük az amerikai kormány, egészen pontosan a CIA, az NSA, az FBI és a védelmi tárca. A társaság, melynek egyik alapítója a milliárdos Peter Thiel, a kezdetektől dolgozott a CIA-nak, de például az ukrán erőknek is segít a fronton az adatok integrálásában és célpontok elemzésében.
A cég a hétvégén publikált egy rövid, 22 pontos összefoglalót Alex Karp könyvéből, amely gyorsan végigsöpört a tech- és befektetői körökön. A „The Technological Republic” nem egyszerűen egy könyv, hanem egy világkép: arról szól, hogyan látja a nyugati társadalmak jövőjét egy olyan cég vezetője, amelynek bevételei nagyrészt kormányzati és védelmi megrendelésekből érkeznek egy változó világrend kellős közepén.
Karp állításai nem újak, de most először jelennek meg ennyire sűrített, programadó formában. A központi üzenet egyszerű: a technológiai ipar – különösen a Szilícium-völgy – nem tett eleget a nemzetbiztonságért. Ez szerinte nemcsak stratégiai, hanem morális kudarc is.
A manifesztó egyik legerősebb állítása, hogy a soft power, a „puha hatalom” korszaka véget ér: a 21. században a valódi erőt a szoftverek adják majd. Ez nemcsak geopolitikai, hanem iparági állítás is – egyben indoklása is annak, miért kell a techcégeknek szorosabban együttműködniük az állammal és a hadsereggel.
A lista egyik legvitatottabb pontja a sorkatonaság visszahozásának felvetése.
Karp szerint az Egyesült Államoknak csak olyan háborút szabadna vállalnia, amelynek terheit az egész társadalom viseli – nem csak az önként jelentkezők.
A dokumentum egyszerre kritizálja a modern politikai kultúrát, a Szilícium-völgy fogyasztói fókuszát és a nyugati társadalmak önképét. Karp szerint a technológiai elitnek nem újabb alkalmazásokat kellene építenie, hanem a „valódi problémákra” – biztonságra, bűnözésre, geopolitikára – kellene megoldásokat adnia.
A reakciók ennek megfelelően megosztottak. Egyesek világos, bátor iránymutatást látnak benne, mások viszont arra figyelmeztetnek: ez nem elmélet, hanem egy olyan cég ideológiája, amely közvetlenül érdekelt abban, hogy a világ ebbe az irányba mozduljon.
Bármennyire is meglepő, Karp ideológiája sok ponton vethető össze a kínai államkapitalista logikával. A Forbes Deal podcastjében Tilesch György AI stratéga beszélt arról nemrég, hogy Kína legyőzése olyan erős ideológiai alap az amerikai adminisztrációban, ami már megkívánja azt is, hogy a verseny felvétele érdekében, Amerika egyre inkább úgy működjön, mint Kína – hogy az ellenséggel felvegyék a harcot, egyre inkább az ellenséggé kell válni. Karp gondolatai közül sok illeszthető ebbe a mintába.
Alex Karp 22 pontja
1. „A Szilícium-völgy erkölcsi értelemben tartozik annak az országnak, amely lehetővé tette felemelkedését. A mérnöki elitnek aktív kötelessége részt venni a nemzet védelmében.
2. „Lázadnunk kell az alkalmazások zsarnoksága ellen. Vajon az iPhone a civilizációnk egyik legnagyobb – ha nem egyenesen a legjobb – alkotása? Ez az eszköz alapjaiban változtatta meg az életünket, de ma már az is lehet, hogy korlátozza és beszűkíti azt, amit egyáltalán lehetségesnek gondolunk.
3. „Az ingyenes e-mail nem elég. Egy kultúra vagy civilizáció – és különösen annak vezető elitje – hanyatlása csak akkor nyerhet bocsánatot, ha az adott kultúra képes gazdasági növekedést és biztonságot biztosítani a társadalom számára.”
Karp itt valójában a Szilícium-völgy üzleti modelljét és prioritásait támadja. Az „ingyenes e-mail” a Big Tech első korszakának szimbóluma: olyan fogyasztói szolgáltatásoké, amelyek hatalmas felhasználói bázist építettek, de szerinte nem feltétlenül járultak hozzá közvetlenül a gazdaság produktivitásához vagy a nemzetbiztonsághoz.
Karp kritikájának lényege, hogy szerinte
egy elit – legyen az politikai vagy technológiai – nem azért kap társadalmi felhatalmazást, mert innovatív vagy látványos termékeket hoz létre, hanem mert képes stabilitást és jólétet biztosítani.
Ha ezt nem teljesíti, akkor a „kulturális hanyatlás” nem legitimálható pusztán azzal, hogy közben kényelmi szolgáltatásokat fejlesztett.
4. „A soft power korlátai nyilvánvalóvá váltak. A szabad és demokratikus társadalmak fennmaradása és sikeressége többet kíván puszta erkölcsi érvelésnél. Kemény hatalomra van szükség – és a 21. században ez a kemény hatalom szoftverekre fog épülni.”
