A hidak minden ország infrastruktúrájának stratégiai elemei, terhelhetőségük, állapotuk és élettartamuk nyomon követése kulcskérdés. Az eddig használt monitoring rendszereket fejlesztette tovább, és egészítette ki saját fejlesztésű mesterséges intelligencia (MI)-modelljével a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) a BridgeAid csapata. A karbantartás így költséghatékonyabb, jobban ütemezhető, és akár ki is lehet tolni a hidak százéves élettartamát, mindezt úgy, hogy pontos képet kapnak a hidakon áthaladó járművek tömegéről. A frissen alapított cég rendszerét már egy magyarországi hídnál is bevetik, de idővel Európában és az Egyesült Államokban is terjeszkednének. Dr. Joó Attila Lászlóval, a cég egyik alapítójával, a BME Építőmérnöki Kar Hidak és Szerkezetek Tanszék docensével beszélgettünk.
„És hogyan ragasztjátok fel a szenzorokat a híd alá, nem veszélyes ez?” – kérdezem naivan Attilát az interjú vége felé. Válasza tudatában kézenfekvő a megoldás, hogy a hidak többségére szerelőjárdákat is építenek, és ezen sétálnak végig a hídmesterek, de néha Attila és csapata is, amikor szenzoraikat, és az úgynevezett nyúlásmérő bélyegeiket elhelyezik a szerkezeten.
Ezeken a szűk szerelőjárdákon régen csak a hídmesterek egyensúlyoztak, akiknek még ma is fontos a szerepük van. Az általuk végzett éves felülvizsgálat mellett tízévente teljeskörű mérnöki vizsgálatot is előír a hazai szabályozás, amikoris a szakemberek ténylegesen kiszámolják például a hidak fáradási élettartamát, és elemzik a híd állapotát. „A mi fejlesztésünk a hidak megbízhatósági vizsgálatát a tízévenkénti felülvizsgálatok szintjéről valós idejű, percről-percre frissülő elemzéssé alakítja” – mondja Attila.
