Az áprilisi országgyűlési választáshoz közeledve egyre több szó esik arról, hogy a magyar tőkepiac már Magyar Péter áprilisi győzelmét árazza, a kormányközeli cégek tőzsdei alulteljesítésétől kezdve a forint szokatlan erejéig sok mindent rá lehet húzni erre a kaptafára. A kötvénypiacon is vannak olyan trendek, amikbe bele lehet látni a kormányváltást mint katalizátort. Nem biztos ugyanakkor, hogy ezt érdemes is megtenni.
Április 12-én Magyarországon országgyűlési választásokat rendeznek, a verseny pedig rég volt ennyire kiélezett az indulók közt. A választás kimenetelének nemcsak a mindennapi élet, de a tőkepiaci valóság legtöbb vetületére is hatalmas kihatása van, így távolról sem meglepő, hogy a befektetők is elkezdtek fogadni a várt eredményre.
Van, aki közvetlenül az azóta már itthon betiltott Polymarketen tette meg tétjeit, mások pedig a részvénypiaci kitettségeik átalakításával készülhetnek arra, mi is jön hazánkban április után. Van azonban egy olyan terület, ami általában szintén sokat mond el a piaci véleményről, a friss spekulációk során mégsem kap elég említést: ez pedig a kötvénypiac.
Magyarország adósságát megvenni kockázatos
A kötvénypiaci folyamatokat, a hozamszintet és az árfolyamok egyensúlyát rengeteg minden befolyásolja,
- az alapkamattól kezdve
- az országhoz társított befektetői kockázati profilon át
- egészen a devizakockázatig,
így egy változóra visszavezetni az ott látottakat hibás gondolatmenetet feltételez.
Ezen tényezők egy részét ugyanakkor ki lehet ejteni az egyenletből, ha az ember a vizsgált tagállamok euróban kibocsátott kötvényeit veszi górcső alá. Ezekben ugyanis például a forintos devizakockázattól el lehet tekinteni, hiszen nem forintban, hanem euróban fektet be az ember, és az alapkamat sem nyom olyan sokat ebben a latban, mint a forintos kötvények esetében. Ennek ellenére a cikk második felében visszatérek majd arra is, hogy mit látunk a magyar kötvényeken keresztül, mert teljes egészében semmiképpen nem érdemes elhanyagolni ezt a vetületet sem.
Az idén januárban több globális államkötvény-kibocsátási rekord is megdőlt, a világ országainak jelentős része igyekezett már az év elején hatalmas tőkét felvenni a piacról. Ezen országok közé hazánkon túl a régió több országa is felfért, ezek között előkelő helyet kaptak az euróban denominált papírok is. Magyarország 7 és 12 éves eurós papírokat dobott piacra, a rövidebb kötvény 4,25, a hosszabb 4,875%-os kupon mellett talált gazdára. Ugyanekkor Lengyelország 5 és 10 éves eurós papírokkal rukkolt elő, ezek 2,875%-os, illetve 3,625%-os kuponnal keltek el, Szlovénia pedig egy 10 éves kötvényt dobott piacra, 3,275%-os kupon mellett.
A lejáratok ugyan nem azonosak, mégis egyértelműen látszik, hogy Magyarország csak sokkal drágábban tudott hitelt felvenni a nemzetközi piacról még a devizaárfolyam-kockázat kiiktatása mellett is, mint a régiós társak.
Mindez azt látva talán nem is akkora meglepetés, hogy Magyarország hitelminősítői besorolása alapján Kazahsztánnal és a Fülöp-szigetekkel van egy kategóriában. E mögött egyaránt áll a jelentős államadósság, a kiszámíthatatlan kormányzati költekezés, a költségvetési hiány, és a politikai kockázat miatti finanszírozási kérdések (például az EU-s források meg nem érkezésének) bizonytalanságkeltő hatása is.
De már nem annyira, mint egy éve
Ez tükröződik a magyar államkötvényekre megvásárolható CDS-ekben, azaz hitel-nemteljesítési csereügyletek árazásában is. A CDS egy olyan „biztosítás”, amit egy befektető az általa birtokolt államkötvényekre vásárolhat meg, hogy csökkentse azok nemfizetési kockázatát: a biztosítás eladója ugyanis garantálja, hogy amennyiben az adott papír (vagyis a mögöttes állam) nem fizeti ki a kupont, vagy lejáratkor a névértékét, akkor ezt ő maga teszi meg az állam helyett, tehát gyakorlatilag átvállalja a papírban rejlő kockázatokat az eredeti befektetőtől. Ezt természetesen nem ingyen teszi, az árazás pedig a kockázat mértékével arányosan nő, így a CDS-ek prémiumain keresztül relatíve jó képet lehet kapni egy adott ország állampapírjaival kapcsolatos befektetői bizalomról.
A magyar CDS-prémium még mindig magas, 92 bázispont környékén jár, de jócskán lejjebb van, mint egy éve, Trump felszabadulás napi vámjait követően, amikor a 140 pontot is megközelítette a mutató, vagy a covid kitörésekor, amikor 250-nél járt a CDS-felár.
Ezt a tendenciát látva felmerülhetne egyesekben, hogy a befektetők a kormányváltás esélyeinek növekedésével párhuzamosan egyre kevésbé látják kockázatosnak a hazai állampapírokat, lévén egy Magyar Péter-féle kormánytól kiszámíthatóbb, EU-barátabb politikát várnak, ami több fronton is javíthatná a magyar eszközök megítélését.
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, és nem is ennyire egyértelmű: ahogy arra az MNB adatsora is rámutat, a magyar kockázati felár a román CDS-ekkel tandemben süllyedt az elmúlt egy évben – igaz, a román CDS 300 pontról süllyedt a mai 140-ig, tehát jócskán meghaladja a magyar értéket, de a trend hasonló. És ezt láttuk egyébként a lengyel rátával is, csak éppen az 50 környéki sávban.
Mindez sokkal inkább arra enged következtetni, hogy a nemzetközi befektetői hangulat a teljes régióval kapcsolatosan kezd egyre inkább feloldódni, az orosz-ukrán béke reménye csökkenti a térségnek tulajdonított kockázatokat, az időközben alkotmányellenesnek is kikiáltott vámháború okozta bizonytalanság pedig szépen árazódik ki a piacból. A dagály végtére is minden hajót megemel.
A magyar CDS-ek csökkenése így nem feltétlen tekinthető a kormányváltás esélyei piaci leképeződésének.
Érdemes ugyanakkor a 10 éves kötvényhozamokra is ránézni, ugyanis ezek nem csak egy adott ország kamatpályájának várt alakulását, de az átfogóbb befektetői országspecifikus várakozásokat is kiválóan tükrözik.
Trumpot megfogta a 10 éves hozam, itthon is érdemes rá figyelni
Amikor Trump egy éve elkezdte lebontani az elmúlt évtizedek gazdasági és diplomáciai intézményrendszerét, sokan azt várták, a visszatérő elnököt majd a részvénypiaci szakadás győzi meg arról, hogy a vámháborúval rossz irányba viszi a világot. Ez azonban érdekes módon nem így lett, Trump akkor fogta vissza kommunikációját, amikor a 10 éves államkötvények hozama kilőtt, elérte a 4,6%-ot, és félő volt, hogy meg sem áll az 5%-os lélektani határig.
A kötvények hozama és árfolyama egymással ellentétes irányba mozog, a hozamok meredek emelkedése így egyenlővé tehető az árfolyam beszakadásával is. Erre a felszabadulás napi bejelentéseket követően azért került sor, mert a befektetők pánikszerű eladási hullámba kezdtek az amerikai adósság kapcsán, hiszen
- egyrészt az Egyesült Államok elvesztette a piac bizalmát mint biztos partner és befektetési helyszín,
- másrészt felélénkültek a recessziós félelmek egy esetlegesen elmérgesedő kereskedelmi háború következtében,
ez pedig drágította volna az egyébként is elképesztően költséges amerikai államdósság finanszírozását, hiszen a befektetők magasabb hozam mellett lettek volna csak hajlandók finanszírozni az amerikai kormányzatot. Ez már Trumpnak sem fért bele, így visszakozott, a részvénypiac talpra állt, a 10 éves hozam pedig lassan, és nem is túl biztosan, de visszatért a 4%-os szint környékére.
A 10 éves hozamot tehát nem csak a jegybanki alapkamat (ami egyébként ezidő alatt Amerikában 75 bázisponttal csökkent) és az azzal kapcsolatos piaci várakozás mozgatja, hanem a befektetői bizalom is, a magasabb árfolyam-alacsonyabb hozam páros kedvezőbb, ellentettje kedvezőtlenebb piaci várakozásokat társít az érintett gazdasághoz.
A magyar 10 éves hozam hatalmas kilengéseket mutatott az elmúlt egy évben, novemberben még 7,2%-on ütött csúcsot, február végén viszont már 6,5%-on látjuk a rátát.
Itt ismét előjöhetne az a narratíva, hogy a befektetők olcsóbban is hajlandók finanszírozni a magyar államadósságot, mint eddig, akár pont a már korábban felvázolt Magyar Péternek tulajdonított stabilitási várakozás miatt, csakhogy a helyzet itt sem ennyire egyszerű.
A Varga Mihály vezette jegybank ugyanis tavaly decemberben lengette be először, hogy hamarosan eljöhet az első kamatvágás ideje, a 10 éves hozam pedig ezt követően kezdett szabadesésbe, 50 bázisponttal került lejjebb bő két hónap leforgása alatt. Ennek azért van jelentősége, mert a kamatcsökkentési várakozás rendszerint lejjebb húzza a hozamokat, hiszen azt feltétezi, a jövőben csak alacsonyabb kamatok mellett lehet majd csak felmarkolni a papírokat, így aki ezen a piacon képzeli el a jövőjét, az még lecsap a magasabb kuponokra.
A magyar 10 éves hozam mozgásának hátterében így ugyan meghúzódhat az, hogy a nagybefektetők politikai változást várnak, ami nagyban befolyásolja a gazdasági kilátásokat, így az adósságpiaci kockázatokat is, ez pedig a kötvényhozamok mozgásában csapódik le, de az nem jelenthető ki, hogy ez az egyedüli, a legfontosabb, vagy éppen a biztos indoka a folyamatoknak.
Az ugyanakkor, hogy szerepe van benne, teljes mértékben elképzelhető, főleg, ha a forint MNB-kamatcsökkentést követő látványos erősödését (ami pont szembe megy azzal, amit ilyenkor látni szoktunk) és a gyanúpert nagyban erősítő részvénypiaci újrapozícionálást is mellé vesszük, ami a kormányhoz közel álló cégek brutális alulteljesítését eredményezi.
Kategorikusan viszont azt kimondani, hogy a Tisza Párt választási esélyei alakítják a kötvénypiacot, erősen felelőtlen döntésnek tűnik.
