Nyolcvankét éves korára Edison szinte teljesen megsüketült, de így nyugodtan tudott gondolkodni a jövőről és hogy mit hoz az elektromos korszak, melynek központi alakja volt. Az amerikai Forbesnak halála előtt két évvel adott interjút.
Az Egyesült Államok 250. születésnapja alkalmából az amerikai Forbes összegyűjtötte az ország történelmének 250 legnagyobb innovátorát. A lista első helyén a legendás feltaláló-üzletember, Thomas Edison végzett. Ennek tiszteletére közzétették az 1929. június 15-i lapszámukból azt az interjút, amelyet Dudley Nichols készített Edisonnal arról, hogyan látja a jövőt.
Mintha aranyesőben járnánk, mégsem hajolnánk le egyetlen érméért sem.
Edison mindig gondolkodik. Ez az egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága.
Több mint ötven év megszakítás nélküli, termékeny feltalálói munka után – amely idő alatt nemcsak létrehozta, de folyamatosan formálta is az elektromos korszakot – Thomas Alva Edison úgy véli, hogy még csak a homokos partot értük el a Volt és az Amper új nagy korszakában, s mindössze bokáig merültünk el az elektromos találmányok és felfedezések óceánjában.
Nyolcvankét évesen Edison a világ legnagyobb feltalálója, pályájának nem volt egyetlen csúcspontja, hanem folyamatos egyre magasabbra jutott. Karizmatikus öregúrként, de arcán kisfiús derű melegével, tiszta kék szemében egy örökfiatal elszántságával mesélt a Forbes számára adott exkluzív interjúban arról, miként látja a világ jövőjét.
Mindenekelőtt úgy véli: eljön az idő, amikor az emberiség nagy léptékben közvetlenül a Napból fog elektromos energiát nyerni. A gőz korszakának kezdete óta – amely felgyorsította a világ fejlődését – az ember a régi napfény „bankszámláját” használja. A szén a növényzetben elraktározott napenergia, a kőolaj pedig az alacsonyabb rendű állati életben felhalmozott ugyanilyen energia. Ám mint minden bankszámlát, ezt is túl lehet terhelni – bár Edison e téren nem aggódik az emberiség jövője miatt.
„Az ember mindig képes lesz annyi energiát teremteni a természetből, amennyire szüksége van”
– mondta, majd rámutatott néhány lehetőségre, amely révén hasznosítani tudjuk a jelenlegi „napbevételünket” – amelynek jelentős része ma elvész. Mintha aranyesőben járnánk, mégsem hajolnánk le egyetlen érméért sem.
Edison szerint az ember nemcsak képes lesz „felvenni” ezt a pénzt, hanem más módokon is hatalmas energiákhoz jut majd, amelyeket egyre növekvő mennyiségben igényel, ahogy intelligenciája fejlődik és nagyobb hatalmat kíván a természet felett.
Edison és az öröksége
Thomas Alva Edison nemcsak a modern technológia egyik legismertebb feltalálója volt, hanem az ipari innováció üzleti modelljének úttörője is. Az 1870-es évektől kezdve olyan vállalatokat hozott létre – köztük az Edison Electric Light Companyt –, amelyek az elektromos világítás és energiatermelés gyakorlati hasznosítására épültek (egyik nagy riválisuk Európában a magyar Tungsram volt).
Edison cégei később beolvadtak a General Electricbe (GE), amely évtizedeken át a világ egyik meghatározó ipari konglomerátuma lett. Edison egyik legnagyobb újítása maga a rendszer volt: a Menlo Park-i laboratóriumban megszervezte az első olyan kutatóközpontot, ahol mérnökök csapatban, üzleti célok mentén dolgoztak találmányokon – ezzel megteremtve a modern vállalati K+F-modell alapjait. Menlóból első felesége halála után kiköltözött, székhelyét New Jersey-be, West Orange-ba tette át.
Öröksége több mint ezer amerikai szabadalomban és teljes iparágak megszületésében él tovább. Az izzólámpa tökéletesítése, a fonográf, a mozgókép-technológia és az elektromos energiaelosztás rendszere mind hozzájárultak ahhoz, hogy az elektromos korszak a 20. század gazdasági növekedésének motorjává váljon.
Edison szemlélete – „1% inspiráció, 99% verejték” – nemcsak a kitartásról szólt, hanem arról is, hogy az innováció akkor válik valódi erővé, ha üzleti struktúrába szervezik. Ebben rejlik maradandó hatása: nem csupán feltaláló volt, hanem az alkalmazott tudomány korszakának egyik megteremtője.
Egy személyes interjú ceruzákkal
Forbes, archív, 1929
Edison, aki február 11-én töltötte be 82. életévét, idén először hagyta ki évtizedek óta szokásos születésnapi sajtóinterjúját. Ez az esemény intézménnyé vált a sajtó számára. New Yorkból, Chicagóból, Philadelphiából érkeztek újságírók a hatalmas belmagasságú West Orange-i laboratóriumába, ahol a ceremónia után William H. Meadowcroft, Edison hűséges titkára – aki éppúgy a kép része volt, mint maga Edison – bevezette őket az ezüsthajú öregúrhoz, majd sercegtek a ceruzák, és másnap reggel az egész világ gondolkodott.
Idén azonban Edison a floridai Fort Myers-ben található Seminole Lodge-ban tartózkodott, a család téli lakhelyéül szolgáló villában, így az interjú elmaradt – ezt pótolja most a Forbes számára adott lehetőség.
Mint mindig, a kérdéseket és válaszokat le kellett írni, mert az az ember, aki több mint ötven éven át átlagosan kéthetente egy új találmányt kovácsolt csodálatos agyában, s akinek gondolatai olyan iparágakat teremtettek, amelyek összértéke az összes forgalomban lévő pénz ötszöröse, ma már szinte teljesen süket.
Ez a fogyatékosság csak mások számára jelent hátrányt, számára nem – lehetővé teszi, hogy zavartalanul gondolkodjon rövid beszélgetések és zajok közepette. Edison mindig is a szemével „fogadta be” a tudást – olvasással –, és amit kiadott, azt kivételes munkáskezeivel adta ki.
Nikola Tesla egyszer azt mondta nekem: „Az emberek vagy centripetálisak, vagy centrifugálisak.” Thomas Alva Edison centrifugális – és az ő rejtélyes örvénylő középpontjából kipördülő eszmék nemcsak felvillanyozták, de szinte lángba borították a világot.
Fotó: Bettmann Archive/Getty mages
„Ön szerint” – írtam le neki egy papírlapra – „véget ért az elektromos találmányok és felfedezések korszaka?”
Habozás nélkül, határozott kézírással, rövid ceruzával ezt írta:
„Nem, most kezdődött.”
„Vége van a független feltaláló korszakának?” – kérdeztem.
„Nem” – válaszolta.
„Kiszorították őt az ipari kutatólaboratóriumok munkatársai? Vagyis a magánkutatás helyét átvette a vállalati alkalmazott tudomány?”
„Nem” – írta.
„A jövő találmányai magánszemélyektől vagy nagy kereskedelmi laborokból származnak majd?”
„Többségük magánszemélyektől – vagy egy kivételes embertől egy vállalati laborban.”
„Ha a találmányok súlypontja a vállalati laborok felé tolódna, gyengülne-e a motiváció az innováció mögött?”
„Nem. Egy szabadalmi bizottságra vagy bíróságra van szükség, amelyhez minden szabadalmat bizalmi kezelésbe kellene adni a feltaláló javára, és amely licencet adna ki úgy, hogy a jogdíj egy részét mindig fenntartja a feltalálónak, amit nem lehet elidegeníteni.”
Edison maga húzta alá a „bizalmi kezelésben” kifejezést.
„Ön pénzért talált fel, vagy pusztán az alkotás öröméért?”
„Mindig azért találtam fel” – írta komolyan –, „hogy pénzt szerezzek a további feltaláláshoz.”
„El tud képzelni olyan forradalmi felfedezést, amely alapjaiban változtatná meg az elektromos ipart?”
„Nem tudok ilyet elképzelni, de lehetséges.”
„A rádió vagy a vezetékes villamosság terén várható több új felfedezés?”
„A vezetékes villamosság marad domináns – hacsak nem történik valamilyen nagy, ma még ismeretlen felfedezés.”
„Lesz-e valaha vezeték nélküli elektromosenergia-átvitel?”
„Rendkívül kétséges – legfeljebb kis mértékben.”
„Elektromos hajtású repülőgépek?”
„Rendkívül kétséges.”
„Az amerikai és a világ vasútjai teljesen villamosítottak lesznek?”
„Nagyon nagy részük.”
„Ha elfogyna a kőolaj?”
„Szénporból, benzolból, alkoholból nyerhetünk energiát.”
„Képes lesz az ember mindig annyi energiát teremteni, amennyire szüksége van?”
„Igen.”
„A napfényt közvetlenül elektromossá alakítjuk majd nagy léptékben?”
„Igen.”
„Létezhetnek a fényen, hőn, radioaktivitáson, gravitáción és elektromosságon túl más energiaformák?”
„Úgy gondolom, vannak még fel nem fedezett energiaformák.”
„Az elektromos ipar, ha emberi élethez hasonlítjuk – középkorú vagy idős?”
Edison két szót írt le:
„Ordító csecsemő.”
Az elektromos fény, a mozgókép, a fonográf, az elektromos vasút – mind részben az ő öröksége. Felfedezései iparágakat teremtettek, amelyek milliókat foglalkoztatnak és százmilliók tőkéjét mozgatják meg. Nincs kétség, ő az alkalmazott tudomány korszakának központi alakja.
És országa joggal remélheti, hogy még sokáig vele marad. A nyolcvankettő Edison számára nem idős kor. Holland–skót ősei hosszú életűek voltak. Dédapja 104, nagyapja 102 évig élt. Apja 94 éves volt halálakor. Edison nevetve mondja: „Nem szeretném rontani a családi átlagot.”
Az innováció, amelyet ő tréfásan úgy jellemzett, hogy „1% inspiráció és 99% verejték”, ritkább, mint az üstökös.
Hogy jóslatai – a napenergiáról, az új energiaformákról és az elektromos ipar érettségéről – miként teljesülnek, azt majd a jövő dönti el. De egy dolgot biztosan kijelentett: az elektromos korszak még csak most született meg.
Edison az interjú után két évvel, 1931-ben halt meg cukorbetegsége miatt kialakult szövődményekben. A kaliforniai Menlo Park, ahol első laborját nyitotta meg, ma a világ egyik legfontosabb innovációs központja.
