Mondhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia nem veszi el a munkát, sőt, sokkal többet kell dolgozni miatta.
Mi történt? Az MI-üzletágban zajló verseny egyre szélsőségesebb munkarendeket szül, különösen az Egyesült Államok technológiai szektorában, írja a BBC. Egyes startupok nyíltan hetvenórás, sőt annál is hosszabb munkaheteket várnak el dolgozóiktól, amit „hustle culture” vagy „kilenc–kilenc–hat” néven emlegetnek: reggel kilenctől este kilencig, heti hat napon át. A jelenség egyik látványos példája a New York-i Rilla nevű cég, amely már az álláshirdetéseiben is figyelmeztet: csak azok jelentkezzenek, akiket lelkesít a heti hetven óra körüli munkavégzés.
Nem éppen slow living. A cégek vezetői szerint nem kényszerről, hanem közös megszállottságról van szó. Úgy vélik, az MI-fejlesztés extrém módon versengő terep, ahol az nyer, aki gyorsabb, és ehhez „olimpiai szintű” elszántság kell. A kultúra gyökerei Kínába nyúlnak vissza, ahol egy évtizede technológiai vezetők nyíltan dicsőítették a végletekig hajtott munkát. Ez azonban komoly társadalmi ellenállást váltott ki, és végül jogi fellépéshez vezetett. Bár a jelenség ott visszaszorult, más országokban – különösen az MI-startupok körében – új erőre kapott. Európai és amerikai befektetők szerint a kockázati tőkével támogatott cégeknél gyakran az a meggyőződés uralkodik, hogy aki többet dolgozik, az gyorsabban jut piacra.
Nem mindenki ért egyet ezzel. Több befektető és munkahelyi kultúrával foglalkozó szakértő szerint a hosszú munkaidő nem egyenlő a hatékonysággal, sőt, hosszú távon kiégéshez vezethet, miközben elidegeníti a tapasztaltabb vagy családos munkavállalókat. Ugyanakkor sokan elismerik, hogy a cégalapítók esetében, akik saját vagyonukat és jövőjüket kockáztatják, a hetven–nyolcvan órás munkahét szinte elvárásnak számít.
Az MI körüli „aranyláz” így nemcsak technológiai, hanem munkaerőpiaci forradalmat is hozott. A kérdés már csak az, meddig fenntartható ez az iram, és hogy az áttörések ára végül nem lesz-e túl magas azok számára, akik a gépek jövőjén dolgoznak.
