Mit jelent ez a gyakorlatban? Szijjártó szerint a magyar kormány benyújtotta a keresetét az Európai Bírósághoz, kérve az intézkedés megsemmisítését, mindezt három érvre alapozva: „Brüsszelnek nem volt joga ilyen határozatot hozni, ugyanis energiahordozók importját csak szankciókkal lehetne megtiltani, az pedig egyhangú döntést igényelne”; „az EU-nak nincs is hatásköre ilyen intézkedést hozni, minthogy az alapszerződésben világosan kikötötték, hogy minden tagállam maga dönthet arról, hogy kitől, s milyen energiahordozókat vásárol”; valamint Szijjártó az energiaszolidaritás elvére hivatkozik, miszerint „az európai uniós országok energiaellátásának biztonságban kell lennie”.
Kontextus. A HVG-nek Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője nemrég arról beszélt, hogy az olcsó orosz gáz – amelyre Szijjártó és a kormány is alapozná a magyarországi energiaellátást és a rezsicsökkentést – mítosz. A Népszava írta meg, hogy Vlagyimir Putyin már szinte mindenkinek olcsóbban mér, mint nekünk, az Eurostat adatai szerint a legtöbb uniós ország is olcsóbban jutott orosz energiához novemberben, mint Magyarország (persze azok közül, akik még Oroszországtól vásárolnak). A HVG összefoglalója szerint az orosz olaj korábbi árelőnye a szankciók miatt eltűnt, sőt amikor még létezett, abból sem lett alacsonyabb az üzemanyagár, valószínűleg amiatt, mert az extraprofitot a kormány elvonta a Moltól.
Hogyan tovább? Szijjártó „egy és háromnegyed-két év” hosszúra becsüli a pert, amit ő úgy értelmez, hogy „meg kell nyernünk a választást”, hiszen „a másik oldalon sorakoznak azok a szakértők a nemzetközi energiavilágból, akik korábban is amellett lobbiztak, hogy végre ne Oroszországból vegyünk olcsó energiahordozókat, hanem vegyünk drágábban a nyugati vállalatoktól”.
