Az év eleje óta csak kapkodjuk a fejünket, annyira felpörögtek a geopolitikai események, Maduro elrablása után Trump lendületbe jött és Grönland megszerzésével tesztelte a NATO szövetségi rendszerének szakítószilárdságát. Azon pedig már meg sem lepődünk, hogy most éppen Kanadára akarna 100 százalékos vámot kivetni, miután a múlt héten Davosban egy sor európai országot fenyegetett ugyanezzel.
Trump és a Fehér Ház a múlt héten sem lassított, de Davosban legalább az is eldőlt, hogy az amerikai elnök megelégszik a Dániával korábban kötött katonai együttműködési szerződés felülvizsgálatával, illetve annak kibővítésével és nem akar katonai erőt bevetni a sziget Amerikához csatolására – noha korábban erre utalgatott. A blöfföt a piacok komolyan vették.
Úgy tűnik, Trump különösen érzékeny a 10 éves amerikai államkötvény-hozamok emelkedésére, ez az, ami szinte mindig visszafogja. Márpedig múlt hét közepén a hozam 4,29%-ra ugrott, vagyis öthónapos csúcsra, amikor Grönland miatt 8 európai országot fenyegetett meg azzal, hogy megemeli a vámokat velük szemben. A kötvénypiac üzent, Trump meghátrált.
Gyakran hangzik el, hogy Trump elsősorban a tőzsdét figyeli. A múlt heti reakciók Grönland ügyében azonban azt mutatják, a kötvénypiac még a Fehér Ház számára is sokkal fontosabb jelzőrendszer. Az emelkedő hozamok azt jelentik, hogy az Egyesült Államok egyre drágábban tudja finanszírozni az államadósságát – ez pedig hosszabb távon már nemcsak piaci, hanem politikai probléma is.
Ha kijjebb zoomolunk, azt is látni kell, hogy a múlt heti kavarás ritka együttállást hozott össze, hiszen egyáltalán nem mindennapos, hogy egyszerre gyengül a dollár, esnek a részvénypiacok és emelkedek a kötvényhozamok. Válsághelyzetekben jellemzően épp az ellenkezője történik: a tőke az amerikai kötvényekbe menekül, a hozamok csökkennek, a dollár erősödik.
Mindezek egy aggasztó forgatókönyvre utalnak: a „sell America” trade-re, vagyis arra, hogy a tőke nemcsak az amerikai piacokon belül mozog, hanem el is hagyja az országot.
A befektetők ugyanis nem geopolitikai-ideológiai vitát folytatnak, egyetlen kérdés érdekli őket: biztonságos-e még Amerika? Úgy tűnik, megvan erre a válaszuk.
Mindezek után tartósan gyengülhet a dollár, a magasabb hozamok miatt nőhet az államadósság finanszírozási költsége, és hosszabb távon romolhatnak az amerikai életszínvonal-kilátások. Trump hangos blöffjei komoly hatással lehetnek az amerikai lakosságra.
| Ország | Birtokolt amerikai államkötvény-állomány | Részesedés az USA külföldiek által finanszírozott adósságából |
|---|
| Japán | ~1 200 md USD | ~13–14% |
| Kína | ~680 md USD | ~7–8% |
| Egyesült Királyság | ~890 md USD | ~10% |
| Belgium | ~480 md USD | ~5–6% |
| Egyéb EU-országok (Francia- és Németország, Hollandia) | együtt ~1 200–1 500 md USD | ~13–17% |
| Európa összesen (UK + EU) | ~2 600–3 000 md USD | ~30–34% |
Forrás: US Department of the TreasuryTrump folyamatos vámfenyegetéseinek lehet az is az egyik következménye, hogy nemcsak a piac vág vissza, hanem a folyamatosan támadott kormányok is. Fegyverré válhat-e a kötvénypiac? Emiatt sokan idegeskednek most. A legendás befektető, Ray Dalio szerint nem lenne meglepetés, hiszen erre a történelemben már többször is volt példa.
„A kereskedelmi háborúk az árukról szólnak. A vámok emelkednek, az import lassul vagy blokkolják az exportot. A tőkeháború ennél tovább megy: azt a pénzáramlást veszi célba, amely magát a kereskedelmet finanszírozza”
– mondja erről a forgatókönyvről Dalio.
Az Egyesült Államok évtizedek óta abból profitál, hogy a világ hisz az „amerikai kivételességben”: abban, hogy végső soron Amerika mindig stabil, kiszámítható és biztonságos marad.
Ez hit most megingott. Jól mutatja ezt, hogy a részvény- és kötvénypiacon érkezett a hét második felére egy kis korrekció, a dollár ugyanakkor nem tudott érdemben visszaerősödni, vagyis a bizalom nem állt helyre.
Kína miét vesz ennyi amerikai adósságot?
A fentiek alapján érthető, miért vettek eddig a befektetők amerikai állampapírokat, ugyanakkor az is érdekes, hogy a feszült viszony ellenére Kína is ott van az egyik legnagyobb finanszírozók között.
Az amerikai államkötvények legnagyobb külföldi tulajdonosai Japán, Kína és Európa, de ugyanazt az eszközt három teljesen eltérő logika mentén tartják. Éppen ezért alapesetben félrevezető „külföldi hitelezőkről” vagy geopolitikai zsarolásról beszélni.
Japán: stabilitás és árfolyam-politika
Japán számára az amerikai államkötvény pénzügyi infrastruktúra. Az exportvezérelt gazdaság dollárt termel, a dollárt pedig a világ legmélyebb és leglikvidebb piacán lehet biztonságosan elhelyezni. Az export miatt az is szempont, hogy a kötvényvásárlások segítenek gyengén tartani a jent, viszont ha baj van, ezek az eszközök gyorsan hozzáférhetőek. A japán stratégia célja tehát nem a hozam, hanem a stabilitás.
Kína: kényszerpálya és lassú leépítés
Kína szintén dollárt halmozott fel az export révén, de az amerikai államkötvény Peking számára sosem volt „baráti” eszköz. Elsősorban árfolyamkontrollt szolgált: segített gyengén tartani a jüant. A tömeges kötvényeladás azonban önsorsrontó lenne, leértékelné a saját állományt, erősítené a jüant, és globális piaci pánikot okozna. Ezért Peking nem sokkol, hanem évek óta lassan diverzifikál: aranyba, euróba, alternatív eszközökbe forgaatja át a korábbi amerikai állampapírba fektetett tőkét. Az amerikai kötvény itt tehát nem fegyver, nem azért halmozták fel, hogy sakkban tartsák Amerikát, hanem inkább kényszerből.
Európa: intézményi parkolópálya
Európa – különösen a nagy pénzügyi központok és intézményi befektetők – együtt a külföldi amerikai állampapírok legnagyobb blokkját tartják. Nem geopolitikai okból, hanem mert az eurózóna kötvénypiaca töredezett, a hozamok gyakran alacsonyak, az amerikai kötvény viszont mély, likvid és globális referenciaeszköz. Európa nem „finanszíroz”, hanem likviditást parkoltat Amerikában.
Mi történik közben Japánban?
Nemcsak Trump miatt izgalmas most követni a kötvénypiacokat. Japánban a hosszú lejáratú kötvénypiac vált a globális feszültségek egyik fő forrásává.
A 40 éves japán államkötvény hozama 4,215 százalékra ugrott múlt héten, ami rekordszint az instrumentum 2007-es bevezetése óta. A piac „vérzik”, a hozamemelkedés pedig sokkszerűen terjed tovább a nemzetközi kamatpiacokon – figyelmeztetnek az elemzők.
A befektetők különösen arra figyelnek, hogy Sanae Takaichi kormányfő képes lesz-e jelentős fiskális élénkítést végrehajtani. Egy ilyen lépés rövid távon támogathatná a gazdaságot, hosszabb távon azonban tovább növelheti az államadóssággal és az inflációval kapcsolatos kockázatokat. A szakértők szerint a japán kötvénypiaci mozgások akár szélesebb nemzetközi piaci zavarokat is kiválthatnak, hasonlóan a 2022-es brit kötvényválsághoz.
