Az Anthropic vezére levette a keresztvizet Trumpról és befektetőjükről, az Nvidiáról is az MI-csipek kínai exportja miatt. Nem lennék az Nvidia PR-eseinek a helyében!
Mi történt? Kedden, a Davosban tartott Világgazdasági Fórumon az amerikai mesterségesintelligencia-cég, az Anthropic társalapítója és vezérigazgatója, Dario Amodei keményen bírálta Donald Trumpot és a csipgyártókat egy friss döntés miatt, nemzetbiztonsági aggályokra hívva fel a figyelmet.
Miért fontos ez? Múlt héten visszavontak egy korábbi tiltást, ezzel az Egyesült Államok hivatalosan is engedélyezte az Nvidia H200 csipek, valamint az AMD egyik csipsorozatának értékesítését a jóváhagyott kínai vevőknek. Bár nem a gyártók legfejlettebb szériáiról van szó, ezek még mindig nagy teljesítményű processzorok, amelyeket mesterségesintelligencia-alapú rendszerekhez használnak, így az exportjuk vitatott, különösen Kína felé. Hiszen Kína MI-éhsége továbbra is jelentős, még a geopolitikai és szabályozási bizonytalanságok közepette is, az Nvidia pedig nem hagyná ki ezt a lehetőséget, a közelmúltban is mérlegelte extra gyártókapacitás bevonását.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Amodei szerint Trump döntése, miszerint engedélyezi az MI-csipek eladását Kínába, olyan, mintha „atomfegyvereket adnánk el Észak-Koreának” – mondta a Bloombergnek adott interjúban. Szerinte az Egyesült Államok jelenleg többéves előnyben van Kínához képest a csipgyártásban, és az export segítheti Pekinget a felzárkózásban. Figyelmeztetett, hogy a döntés vissza fog ütni az Egyesült Államokra „Ez őrültség!”
Kontextus A kritika azért különösen figyelemre méltó, mert az egyik csipgyártó, az Nvidia az Anthropic egyik nagy partnere és befektetője. Alig több mint két hónapja jelentették be, hogy akár 10 milliárd dollárt is befektetnek az Anthropicba pénzügyi és technológiai partnerségük részeként.
Ehhez képest Amodei most lényegében fegyverkereskedőkhöz hasonlítja partnerét, az Nvidiát, a világ legértékesebb tőzsdei cégét.
Szándékos volt? A TechCrunch szerint figyelembe véve az Anthropic erős pozícióját az MI-piacon, valószínű, hogy Amodei tudatosan fogalmazott így, nem pusztán a hevület ragadta el. Az MI-cég komoly dominanciával bír, dollármilliárdos befektetéseket kapott, értéke százmilliárdos nagyságrendű, és Claude nevű kódoló asszisztense elismert és kedvelt eszköz a fejlesztők körében.
A tanulság. Bárhogy is legyen, úgy tűnik, a mai üzleti életben már rég nem érvényesek a diplomácia és a retorika régi szabályai cégalapítók és befektetők között. Az Amodeihez hasonló alapítók nem félnek ország-világ előtt kitárni, mi nyomja a szívüket, még akkor sem, ha egy dollármilliárdokat érő üzleti kapcsolat sorsa múlhat rajta.
