Színpadi energiája összehasonlíthatatlan, ösztönösen játszik a hangjával, és váltogat a stílusok között. Sena Dagadu erős gyökerekkel kötődik Ghánához és Magyarországhoz is, a kettősséget ma már szupererőnek éli meg. Otthonában mesélt arról, milyen világpolgárként élni és mindenütt zenélni.
„Ha már úgyis kitűnök mindenhonnan, adok egy jó okot rá” – mondja nevetve. Sena gyerekkorától másnak számított Ghánában is, Magyarországon is. Egy dolog azonban mindenhol változatlan maradt: egybeolvadása a zenével. Na, meg persze az, hogy emiatt mindkét országban ismerik a Sena Dagadu nevet.
Budakeszi egyik zsákutcájában, otthonosan-kaotikusan berendezett családi háza nappalijában beszélgetünk, a királykékre festett falakon jól megférnek az afrikai motívumokkal díszített nyakláncok, Kofi Setordji ghánai művész festménye meg a magyar népművészeti falitányérok. És növények, rengeteg növény.
Sena gyömbért szeletel a konyhapultnál a teámhoz, közben kávét is főz, ezekkel ülünk le a nagy családi faasztalhoz. Férje, az Irie Maffia-alapító Élő Márton a teraszon dolgozik a laptopján, gyerekeik iskolában, óvodában. Dj kutya felkucorodik mellém, hogy interjú közben egy kicsit vele is foglalkozzak.
Néhány nappal vagyunk Presser Gábor dupla MVM Dome-koncertjei után, amiken Sena ragyogó zöld kaftánruhában énekelte el többek között a Kovács Katinak írt Mint a filmeken című dalt.
„Csodálatos vele dolgozni, kicsit olyan, mint egy mesterkurzus az egyetemen – mondja Presserről. – Felemelő ez az aprólékos munka, az a figyelem és tanulás, amit az összes zenész megtapasztal vele. Nyilván, amikor egy ilyen nagy alkotóval dolgozol, fel kell, hogy nőj a feladathoz. Megpróbálsz megfelelni annak a szintnek, amit ő akarva-akaratlanul behoz. Plusz nekem az is jó feladat, hogy nem a saját dalomat adom elő. Hogy ne rontsam el a szöveget, hogy kellőképpen meg tudjam tisztelni. Közben a projekt erejéig tudni kell társulati tagként működni.”
Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Zenével átitatott mindennapok
Sena húsz éve fontos pont a magyar zene térképén, de ma is olyan őszinte rajongással beszél zenéről, stílusokról és nagy zenészekről, mint ahogy valószínűleg késő kamaszként is tette, amikor Magyarországra érkezett. A ghánai Accrában született, ott is élt tizennyolc éves koráig szüleivel, a magyar Torda Katival és a ghánai Benjamin Dagaduval.
Kati, a gönci lány kivizsgáláson járt a miskolci kórházban, annak kertjében találkozott későbbi férjével, aki olajmérnöknek tanult Magyarországon. 1979-ben már mint házasok telepedtek le a trópusi országban, Kati idővel Ghána egyik legismertebb gyöngyművésze és ékszerkészítője lett, a Ghánai Gyöngy Társaság egyik alapítója, miközben férje energia- és olajügyi miniszterhelyettesi pozícióig jutott. Két lányuk született, a kisebbik Sena Veronika.
„Anyám ma is ott él, részese a művészvilágnak, rengeteg kiállításra, koncertre, divatbemutatóra, fesztiválra jár, afféle kultúrantropológus. Kíváncsi, felfedező ember” – meséli Sena. Bár ehhez képest a néhány éve elhunyt mérnök apa egész más személyiségnek hat, és lánya is azt mondja, komoly ember volt, mégis a joie de vivre megtestesítője. Imádta a nagy családot, az együttléteket, a bulikat, az utazást. Ő vette fel gyerekeinek külföldön kazettára az MTV-t, hozta haza a kért lemezeket, a walkmant. Neki köszönhetően tudtak rendszeresen Magyarországra utazni, és hozzá kötődik a világ többi részének felfedezése is. Ez a sokszínűség és a zenével átitatott mindennapok jelentették Sena gyerekkorát.
„A zene mindent összefűz Ghánában, nem választható el az élettől. Minden nagyon ritmikus: ahogy az utcán kiáltanak az árusok, ahogy csörög a varrógép.
Hogy akkor is zenész lennék-e, ha nem ott növök fel? Azt hiszem, engem a sors húzott erre az útra. Lehet, hogy akárhol vagyok, ugyanígy megtalál”
– mondja Sena. Közben azt is állítja, hogy nem igazi zenész, sosem tanulta, és nem is érti a zene „papírnyelvét”.
A középiskola után a család megadta a lehetőséget, hogy választhat: Ghánában vagy Magyarországon jár egyetemre. A szabadság felé húzó lány 2001-ben Budapest mellett döntött, pláne, hogy két évvel idősebb nővére akkor már itt tanult. Az, hogy kinézetével kitűnik, nem volt újdonság. Egészen kicsi korában látta, érezte, hogy más, mint a legtöbb ember körülötte.
„Van egy-két fotó gyerekkoromból, amiken én vagyok az egyetlen kevert vérű ember a tengernyi diák között. Ezt nagyon fiatalon megtanultam kezelni. A sok élettapasztalat oda vezetett, hogy most már abszolút super powernak élem meg. Persze már nem tizenéves vagyok, és volt, hogy arra vágytam, hogy inkább csak ugyanolyan legyek, vagy eltűnjek a tömegben.”
A Budapesten töltött első másfél évben Sena szerint nem történt semmi, mégis nagyon fontos időszak volt az életében. Bizonytalan volt, hol tanuljon, ezért sok dolgot kipróbált – PR-iskolát, újságírást, nyelvtanulást. Végül úgy döntött, követi nővérét, ő is a University of Hertfordshire budapesti tagozatán tanult közgazdaságtant és marketinget.
„Ezeknek az első éveknek az útkeresős, kultúrsokkos, sok kérdőjeles időszaka nagyon fontos így visszanézve, mert akkor kezdtem el kérdéseket feltenni, leírni és feldolgozni. Gondolkodni, hogy ki vagyok, hol vagyok, miért vagyok. Ezek a papírra vetett gondolatok vezettek oda, hogy volt mit mondanom az első lemezemen.”
Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Ghána ott lesz később is, megvár
A 2003-as First One című első szólóalbumig és a magyar zenei undergroundba csöppenéshez a szerencsés véletlenek vezették. A hiphop-dancehall vezető csapata, a Gimmeshot Crew hetente budapesti klubokban szervezett estjein bárki magához ragadhatta a mikrofont, hogy megmutassa, mit tud. Sena is egy ilyen estre csöppent be nővérével, itt mutatta meg magát először. Egyik pillanatról a másikra vált csapattaggá.
