A fiatalok elvándorlásának társadalmi hátterét vizsgálta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Tudományünnep+ sorozatának első előadásában Szabó Andrea szociológus-politológus.
Mi történt? Szabó Andrea szociológus, politológus, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese és az ELTE ÁJK habilitált egyetemi docense tartott előadást Útkezdet vagy végállomás? – Külföldi tanulmányok és kivándorlás címmel. Az MTA Forbes.hu-nak is eljuttatott közleményében Szabó Andrea előadásából idézve kifejti: a 2024/25-ös tanévben Magyarországon több mint 215 ezer nappali tagozatos hallgató tanult a felsőoktatásban. A hallgatók száma az 1990-es évek eleji, mintegy 76 ezres létszámról egészen 2008-ig folyamatosan növekedett, amikor is elérte csúcspontját. Ezt követően lassú csökkenés figyelhető meg, majd az utóbbi években ismét mérsékelt növekedés tapasztalható.
Kontextus. Szabó Andrea kiemelte: fontos megkülönböztetni a kivándorlási potenciált, vagyis az ország elhagyásának szándékát a tényleges elköltözéstől. Az előadó a kivándorlás négy fő típusát különítette el: rövid távú munkavállalás – amikor valaki néhány hónapra, például idénymunkára utazik külföldre; középtávú munkavállalás – többnyire néhány évre szóló külföldi munkavégzés; hosszú távú letelepedés – amikor valaki véglegesen egy másik országba költözik, elhagyva Magyarországot; végül a tanulási potenciál – amikor legalább egyéves külföldi tanulmányokat tervez valaki.
