Egy kis fogyókúrával indult, aztán kétszer megnyerte a legendás görög futóversenyt, a 246 kilométeres Spartatlont. Maráz Zsuzsa ma hetven tanítványa futócéljai elérését támogatja mint edző, miközben „tyúkanyóként” egyengeti a magánéletüket is. És persze töretlenül fut tovább.
„Ha edzőt kellene keresnem, őt választanám” – az ember azt gondolná, nagy riválisok, de Maráz Zsuzsáról ezt Lubics Szilvia, ultrafutó mondta a Forbes.hu-nak. „Bitang erős, lelkileg, fizikailag, és emellett óriási szíve van.”
Amikor Zsuzsát felhívtam, hogy interjúidőpontot egyeztessünk, akkor is futott – csakúgy, mint a hét hat napján. A hétfő pihenőnap. A vasárnapi a hosszú futás, általában harminc–ötven kilométer, a többi „lazább”, tíz–húsz kilométer. Kedden kezdődik az egész újra. Nincs ünnepnap, szabadság, kifogás. Az utóbbi egy évben összesen 7200 kilométert futott: ha könnyebb időszak volt, akkor heti száz kilométert, amikor megnyomta, akkor a csúcs 230 kilométer volt.
Egy inspiráló történet a futás erejéről
Fotó: Sebestyén László
Harmincéves korában kezdett el futni azért, hogy megszabaduljon a szülés után rajta maradt néhány kilótól, csak tíz évvel később döntött úgy, hogy felkészül egy maratonra. Innen nem volt megállás: Maráz Zsuzsa az egyik legeredményesebb magyar és nemzetközi szintű ultrafutónk lett. Több más kiemelkedő eredménye mellett kétszer, 2018-2019-ben nyerte meg a legendás görög ultrafutó versenyt, a Spartathlont, ami egy 246 kilométeres ultramaraton Athén és Spárta között.
Amikor elkezdte, csak a jóllétéért és egészségéért futott, napi félórát, négy kilométert. Aztán azon kapta magát, hogy bármennyire is fáradt, vagy rossz idő van, akkor is cipőt húz és egyre többet fut, ez a napi rutinja része lett. Csak a cél és a motiváció változott idővel. Az egyre növekvő távok legyőzése mellett tudta azt is, hogy akik rendszeresen sportolnak, azoknál az átlagnál jóval kevesebb és kisebb a depressziósok aránya. Édesanyja ezzel küzdött, félt, hogy öröklődik. Később a válását is a futás segítségével dolgozta fel.
Akárhány évesen is lehet futni
Zsuzsa nyolc éve már nemcsak versenyzik, hanem edzősködik is. Először csak a csapattársai kérték, hogy segítse őket a felkészülésben, aztán azon kapta magát, hogy egyre többen keresik, neki meg egyre kevesebb ideje lett erre. Döntenie kellett: feladta állását az egészségügyben és főállású edző lett. Ma már hetven, különböző szinten lévő, itthon és külföldön is élő tanítványát segíti személyre szabott edzéstervvel. Mindenki sportórával fut, ami rögzíti a futásteljesítményt és a hozzá tartozó egészségügyi adatokat, ezek felkerülnek egy olyan felületre, amit Zsuzsa is lát. Ő egész nap figyeli, elemzi ezeket az eredményeket, szervezetük különböző paramétereit, például a pulzusukat, sebességüket, a véroxigén szintjét. Ez alapján látja, hogyan fejlődnek és milyen edzéstervre van szükségük a következő hétre.
A tanítványai sokszor az ellenfelei és szurkolói is a versenyeken. Az idei Spartatlont az egyik tanítványa, Morócza Andrea nyerte meg, aki győzelmével igazán illusztris társasághoz csatlakozott: Zsuzsa korábbi győzelmei mellett Lubics Szilvia háromszor nyert, de amerikai színekben a magyar Nagy Katalin is kétszer végzett az élen. Ráadásul Mórocza Andrea hivatalosan a legjobb magyar női időeredményt érte el, ugyanis nála gyorsabban csak Nagy Katalin ért be a célba 2015-ben (25:06:05).
A hosszútávfutásban a monotóniatűrés az egyik legnagyobb kihívás.
Podcastokat, hangoskönyvet és zenét hallgat, mint mondja, ilyenkor jönnek a legjobb ötletek is a saját vagy a tanítványai fejlődésével kapcsolatban.
