Az amerikai nagyvárosok lakói adóemeléseket megszavazva költenek dollármilliárdokat a tömegközlekedésre, New Yorkban újra villamos járhat. Az autóközpontú világ víziója lassan a múlté – egy valaki azonban nem biztos, hogy elengedné. Ez a valaki januárban beköltözik a Fehér Házba. Vendégszerzőnk, Vitézy Dávid írása.
1939-ben tízezrek álltak sorban New Yorkban, hogy bejussanak a Világkiállítás
Futurama nevű pavilonjába, ahol a General Motors mutatta be, milyen is lesz a jövő közlekedése, a jövő nagyvárosa. A húsz évvel későbbi, ötvenes évek végi Amerikát, mint akkor még távoli jövőt bemutató makett a nagyvárosokat autópályák hálózatára ráfűzött, szétterülő, elővárosokba szétszórt és kizárólag az autóra épülő új rendszerként mutatta be. Ezzel pedig egy új, az autóra, ezáltal az autóipar tömegtermelésére épülő amerikai társadalmi víziót is felvázolt: új, városi életmódot, de mégis kertvárosi életet, önálló házban, akár több tízkilométernyi távolságból való ingázás lehetőségével, függetlenséget másoktól és az állam által szervezett közlekedési rendszerektől, az amerikai individualista ideál megjelenését a közlekedésben és a várostervezésben,
mindezt az autó által hozott szabadságnak köszönhetően.
A villamostársaságok felvásárlásával és leépítésével a negyvenes években az autóipar aktívan tett is érte, hogy víziója megvalósuljon, de sok más gazdasági ok is közrejátszott abban, hogy ez a jövőkép végül helyesnek bizonyult. A tömegközlekedés évtizedekre szóló hanyatlásnak indult az Egyesült Államokban.
Európai léptékben kiterjedt és például a budapestihez hasonlítható városi tömegközlekedés Amerikában csak New Yorkban maradt meg,
néhány nagyvárosban működnek még jelentős hálózatok (Chicago, Washington D.C., Boston, San Francisco). A Futurama viziója szerint kialakult, teljesen az autóra épülő nagyvárosok és az őket körülvevő hatalmas szétterülő kertvárosok azonban a keletitől a nyugati partig, északtól délig jóval több mint 100 millió embernek adnak otthont.
A General Motors így képzelte el az 50-es évek Amerikáját – tettek is érte, hogy így legyen.
Ha meg akarjuk érteni, mit jelent mindez a gyakorlatban, elég, ha megnézzük Amerika legnagyobb autóközpontú városának, Los Angelesnek a példáját és – csak a kontextus kedvéért – egy pillanatra összevetjük jól ismert fővárosunkkal. L.A. és szűken vett elővárosa (Los Angeles County) 10,2 millió embernek ad otthont és folyamatosan növekszik. Egy átlagos munkanapon 1,3 millió utazás történik a tömegközlekedési hálózaton – ez épp egyharmada a budapesti értéknek, egy több mint ötször akkora városban.
Míg Budapesten az utazások 58-60%-a történik tömegközlekedéssel, Los Angelesben mindössze 8%.
Budapesti fejjel belegondolni is nehéz, de 87% autóval ingázik. Beszédes adat, hogy a 10 millió lakos átlagosan 81 órát tölt a dugóban ülve évente – elég csak felidézni az internetet nemrég bejárt videót az elmúlt évtizedekben folyamatosan dollármilliárdokért újabb és újabb sávokkal bővített fő városi autópályán kígyózó dugóról.
A dugóban eltöltött idő még a digitális korban is nettó nemzetgazdasági veszteség. Ennek elég komoly tudománya van, itthon is ezzel támasztunk alá minden beruházást – a közlekedési projektek valós időnyeresége társadalmi, nemzetgazdasági haszon. A környezeti terhelést nem is számítva.
Mit számít ezügyben a lassan egy hónapja lezajlott elnökválasztás?
Gondolhatnánk, nem sokat, hisz a szövetségi politika kis ráhatással bír ezekre az ügyekre. Ez sem teljesen igaz, de Los Angelesben ennél konkrétabb döntés is született: a közlekedés jövőjéről tartottak népszavazást. Az úgynevezett „Measure M” népszavazási kérdés egyszerű volt: támogat-e a tízmilliós Los Angeles megye lakossága fél százalék áfa-emelést 40 éven át, ha az abból befolyó pénzt közlekedésfejlesztésre, és ami a legfontosabb, az eddigi gyakorlattal ellentétben elsősorban a tömegközlekedés fejlesztésére fordítja a régiós közlekedésszervező hatóság. Az eredmény nem hagyott sok kétséget: a szavazók 69,8%-a mondott igent. A léc magas volt, mivel az adóemeléshez kétharmados támogatottság kellett.
A Measure M hivatalos kampányának egyik táblázata az árakról.
