A munka és a magánélet egyensúlyáról nem tőle fogunk tanulni, de az akaraterőt, a győztes hozzáállást és a kudarcos helyzetek jóra fordítását kevesen képviselik olyan hitelesen, mint Lotfi Farbod. A Budapesti Értéktőzsde és a Deutsche Bank egykori vezetője tizenöt évig nem volt szabadságon, de ha újrakezdhetné, ugyanígy csinálná. Így jutott ugyanis el odáig, hogy mára teljesen életmódot váltott, törekszik a minimalizmusra, sőt: már csak a pillanatnak él.
Amikor feltűnik a kávézóban egy elegáns, lenge ingben, rövidnadrágban és mokaszinban, oldalán Matyi nevű kiskutyájával, nem a kőkemény bankvezér archetípus ugrik be róla. Aztán hamar megmutatja ezt az énjét is. Lényegretörő, éleslátó, a legnehezebb és legbonyolultabb dolgokról is zavarba ejtő könnyedséggel beszél. Lotfi Farbod egy másik kor menedzsere. Lassan negyven éve aktív a pénzügyi világban, volt már többször topmenedzser és vállalkozó is. A keménysége mégsem ebben, hanem emigráns tinédzserkori élményeiben gyökerezik.
A jómódú polgári család nem közvetlen megélhetési gondok miatt kényszerült elhagyni Iránt, hanem mert akkoriban nem látszódtak az élet perspektívái az otthonukban. Az 1970-es évek végén az egész Közel-Kelet forrongott, az iráni forradalomban kulminálódó eseménysorozatban politikai és vallási elnyomás, katonai diktatúra és gazdasági bizonytalanság uralkodott.
