– meséli Dávid István a Limelight korai éveiről. Most már nyolcfős állandó stábbal dolgoznak a saját stúdiójukban, és Dél-Amerikától Ausztráliáig mindenhol sikert arattak.
Dávid István és Vicsek Viktor, a Limelight alapítói. Fotó: Ránki Dániel / Forbes
A Limelight fényművészettel foglalkozik, és túlzás nélkül a világ élvonalába tartoznak, nagyszabású vetítéseik mellett immerzív tereken és interaktív installációkon dolgoznak. Az alap ugyanaz: művészi animációkat vetítenek különböző felületekre. Ám az adott épületet nem szimplán vászonnak használják, nemcsak filmet vetítenek rá, hanem pontosan ráigazítják a vetítést, és magát az alapot animálják meg. Vagyis kapcsolatba kerül az épület és az animáció.
Another Nature. Fotó: Limelight / Campean Kevin
„Gyakorlatilag visszavetítjük magát az épületet. Lemodellezzük és meganimáljuk, így tulajdonképpen az épület válik a sztori főszereplőjévé. Elkezdjük megmozgatni, átalakítani vagy tök mássá formálni, és közben elmondunk valami történetet” – mondja Vicsek Viktor.
A Limelight az első időszakban több volt egy félállásnál, de még nem tartotta el az alapítókat, István ezért ebben az időben a Limelight mellett a felesége zenekarát menedzselte, míg Viktor a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetnél (SZTAKI) volt programozó. Ekkor jelentek meg az egyre jobb fényerejű, kültéri vetítésre is alkalmas videóprojektorok.
„Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha animációkat tudnának atomprecízen rávetíteni az épületekre. Viktor maga írta meg az első olyan szoftvert, amivel ez lehetséges volt, és évek teltek el, mire a vetítőgyártóknak megszülettek rá a megoldásaik”
– meséli István a videómapping hőskoráról.
Fotó: Limelight / Campean Kevin
Évekig dolgoztak a programjukkal, amiből ugyan soha nem lett felhasználói felülettel rendelkező, kereskedelmi forgalomra alkalmas szoftver, de még így is megelőzték a korukat. Amint elkezdték az animált vetítéseket, a munkarendjük is megváltozott, Viktor, aki addig főleg a technikai dolgokkal foglalkozott, onnantól az animációkon dolgozott, István pedig amellett, hogy részt vett a művészi koncepciók kitalálásában, inkább az üzleti részt vitte.
Az igazán nagy hírnevet 2015-ben egy bukaresti fesztivál hozta el, ahol különböző csapatok fénymappingjait versenyeztették meg. Viktor és István alapvetően nincsenek jó véleménnyel az ilyen megmérettetésekről, de éppen két meló között voltak, és a meghívott nevezők alapból kaptak pénzt, a győztesek pedig azon felül is. Az egykori Ceaușescu-palotára kellett vetíteni, és a végén a szakmai zsűri és a közönség díját is ők kapták meg. Ám ennél is fontosabb volt, hogy az animációjukról készült felvételek hatalmasat mentek a YouTube-on.
A Talking Heads installáció. Fotó: Limelight / Campean Kevin
A nyomukban kialakuló hájp nagy lendületet adott a cégnek, számtalan cikk készült róluk. Hat–nyolc hónappal később beindult az üzlet is, és sorban jöttek az újabb megrendelések. Ebben az időszakban sokallt be Viktor attól, hogy állandóan a számítógép előtt ül. Mivel minden épület és vetítés egyedi, mindig mindent a nulláról kellett kezdeni, nem tudtak semmit felhasználni az előző munkákból. Ekkor építették meg az első fényinstallációjukat. Ezek lényegében önálló fényszobrok, vetítés nélkül. Elég egyszer elkészíteni őket, onnantól végtelenszer ki lehet őket állítani bárhol.
