El lehet mondani ezt a történetet úgy is, hogy néhány nagyon okos ember kitalált valamit, és tudatosan haladt egy irányba. Meg úgy is, hogy bukdácsoltak, de a végére tényleg összeállt valami, amiért egy nagy spanyol cég több mint kilencmilliárd forintot fizetett. Az utóbbi verzió jön, az Omixon őszinte sztorija.
„Elmentem síelni Kaprunba három napra.” Ez volt az első, amit Bérces Attila csinált azután, hogy október 16-án lezárult cégének felvásárlása, a spanyol Werfennel így pontot tettek egy 25 millió dolláros tranzakció végére. Kimerítő hónapok voltak mögötte és az Omixon komplett csapata mögött, hiába írták alá a szerződést már április 29-én, elhúzódott a zárás. „Ez se a cégvezetőnek, se a dolgozónak nem jó – ezt már Simon Zoltán operatív vezető teszi hozzá –, ilyenkor már mindenkinek lesz egy elmélete, hogy miért tart ez ennyi ideig.”
Utóbb kiderült, egytől tízes skálán a spanyol fél is kilencesnek ítélte a felvásárlás bonyolultságát, pedig több leányvállalattal, több fejlesztőközponttal és 7400 emberrel dolgozó óriáscégről van szó, és nem ez volt az első akvizíciójuk. Startupot ugyanakkor még sosem vettek, korábban nem kellett kockázatitőke-befektetők, opciós és kistulajdonosok, különböző részvényosztályok labirintusában egyeztetniük az érdekeket.
