Nagy vasútfejlesztés, 10 pontos vállalás Lázár Jánostól. És amit az utasok látnak, éreznek, szeretnének. Késések, budik, lassújelek és buditúra Szigetváron. Ács világa.
Viszem az utasokat pisilni, addig ne menjetek tovább – mondja a kalauz a váltótársának, miközben néhány utastársammal együtt lekászálódunk a vonatról. Két hete történt Gyékényesen, saját Pannonia Interregiónkat késleltetjük meg kissé. A Desiro motorvonat egyetlen mosdója ugyanis nem üzemképes, ezért szervez Szigetvár után másodszor is buditúrát az amúgy nagyon kedves jegyvizsgáló. Ő is kínjában mosolyog nyilván, de így legalább beszámolhatok arról, hogy Gyékényesen kellemes a meglepetés, nem szorul felújításra a klotyó, nincs benne abban a 700-ban, ami Lázár János szerint majdnem használhatatlan és amelyeknek rendbe tételét a héten bevállalta.
Ahogy hallgatom a minisztert és olvasom a 10-es listáját, egyre inkább olyan érzésem van, hogy jól dolgozott a kommunikációs háttérstáb. Elsőre rendkívül utasbarátnak tűnik minden, jól eladható, de ami rajta van, abból van pár, ami felesleges, amire meg leginkább szükség lenne egy normális vasúthoz, véletlenül lemaradt.
