Díva, femme fatale, énekesnő, színésznő, aki nem fél megmutatni a legsebezhetőbb oldalát sem, miközben harcosan kiáll a gondolatai és érzései mellett. Péterfy Borival beszélgettünk, a többi között a magyar művészéletforma sajátosságairól, és arról, hogy mit érdemes magából kiadnia annak, aki színpadra áll. Interjú.
Nézem a 8. sorból Ruth Smytherst, amint szigorú tekintettel, pengeéles ajkai között élesen megszűrve közli, hogyan is kell leszoktatni a férfit a házasságban a szexről. Majd intimitáskoordinátorként két méter távolságot követel meg a tangózó férfitől és nőtől. Ő is Péterfy Bori egyik arca a Tapasztalt asszony című, Tasnádi István által írt és rendezett darabban. Egy órán belül aztán a házasságában vergődő nőként jelenik meg. Néhány nappal később óriási tempót diktál a koncertjén, ahol femme fatale, frontember és őrült gömbvillám egyszerre.
Bori számos érzést, élményt, tapasztalást és belső energiát mozgósít a színpadokon, legyen az színházé vagy egy koncertteremé, fesztiválé. A magyar underground popzene egyik legfontosabb (vagy egyetlen?) igazi dívája és ikonja, aki azt is megengedheti magának, hogy önéletrajzi könyvben tárja fel önmagát. A legkisebb és legnagyobb hibáit, őrültségeit és különcségeit. Mindazt, amik azzá tették, aki ő most a színpadon.
