Kínában nem csak ismerik, de szeretik Magyarországot, igaz, erről nagy részben egy olyan film tehet, amelynek semmi köze Magyarországhoz. Ilyen volt vonatozni, robottaxizni, biciklizni és enni a kihívásokkal küzdő, de globális vezető pozícióra törő birodalomban. Egy hét Kínában.
Korábban kizárólag jól felkészült dagesztáni MMA-harcosoktól láttam olyan fogásokat és feszítéseket, amivel négy kínai nő végigkínzott minket. A tradicionálisnak hívott masszázs jellemzően az enyhén kellemetlen és a kimondottan fájdalmas skálán haladt végig, utána mégis elképesztően jól éreztem magam, még azt a kellemetlen gyanút is félre tudtam tenni, hogy a Wuhu külvárosában lévő szalon esetleg bordélyházként (is) üzemel. A masszázs egyébként errefelé közösségi program, az ágyak közé pedig üdítőket, teát, gyümölcsöket és hamutartókat készítenek ki.
Kísérőnk szerint a masszázs Kínában még az autógyártásnál is nagyobb üzlet. Jól felkészült és ravasz utazók eleve nem hotelbe mennek, hanem azokba a masszázsszalonokba, ahol körülbelül 20 ezer forintért 24 órát lehet tartózkodni, és ebben benne van a svédasztalos étkezés, a PlayStation és lényegében egy teljes wellnessprogram is.
