Az ország egyik leggazdagabb embere 212 millióért viszi az állami reprodukciós rendszer PR-ját, de százmilliók mennek informatikai fejlesztésekre és beszerzésekre is a lombikcentrumoknak – vagy épp az ezeket felügyelő igazgatóságnak. Más érdekes szerződések is súlyos kérdéseket vethetnek fel arról, mi a szektor állami kézbevételének valódi eredménye.
Miután a hazai reprodukciós rendszer államosításának következményeit, eredményeit, és a meddőségi kezelésekkel járó, sokszor erősen traumatikus élethelyzeteket vizsgáltuk, az érintettek egyre gyakrabban hívták fel a figyelmet szabályozási bizonytalanságokra, és úgy általában a kommunikáció és tájékoztatás hiányára vagy épp elégtelenségére. Hasonlóképp gyakran merülnek fel a hazai asszisztált reprodukciós ellátások eredményességét, valamint – főként – a szabályozási környezetet érintő aggályok.
Arról már sorozatunk előző részében is írtunk, hogy a rengeteg, ám mostanra sokkal több sikertelen eljárást végző állami reprodukciós intézményhálózat és a magyar szakembergárda jelentős korlátok között, szigorú finanszírozási protokollal végzi a munkáját. És noha az elvégzett beavatkozások száma meredeken nőtt az utóbbi években, az élve született gyermekek száma, azaz az eredményesség elmaradt a magyar lombikbeavatkozások korábbi átlagától, vagyis az államosított rendszer kevésbé hatékony.
