Nem látványos drámák, hanem a hétköznapok tragikomikuma, a középosztály állandósult problémái, vívódásai, belső konfliktusai – erről szól Hajdu Szabolcs kamaradráma-trilógiája. Harmadik epizódját, az Egy százalék indiánt október elejétől játsszák a mozik. Ahogy az előző két rész – az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap – forgatásához, így most sem kért állami támogatást a rendező. Kapott viszont szlovák forrást, ahogyan például Reisz Gábor is a Magyarázat mindenre című filmjéhez.
Forbes.hu: Miért csinál valaki 2024-ben fekete-fehér filmet?
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
Hajdu Szabolcs: Egyrészt radikálisan meg akartam különböztetni egymástól a trilógia három filmjét, és az egyes stációknak eltérő esztétikai világot találtam ki. Persze az Ernelláéknál még nem volt tudatos, aztán mindent ahhoz viszonyítottunk. A Kálmán-nap és az Egy százalék indián élesen eltér egymástól több dologban is, például más a kamerakezelés, a textúra, a színek, és a lakás is. (Az egyes epizódok helyszíne mindig egy középosztálybeli, értelmiségi házaspár otthona, ahol valakik éppen vendégeskednek – a szerk.)
