Összetört nők, megrengett kapcsolatok, fizikai szenvedés és lelki teher. A kormány a megsokszorozott állami finanszírozás ellenére sem tudta termékennyé tenni a meddőségkezelési rendszert, és öt év után is váratnak magukra az ígért fejlesztések. Közben elmaradnak a születésszámok, növekednek a várólisták és a terhelés a meglévő szakembergárdán. Ezzel párhuzamosan rohamosan romlik a gyermekért harcoló párokkal való bánásmód, sokszor hiányzik a tájékoztatás, sokasodnak a traumák és a kudarcok. Mit él át az, akinek termékenységi problémája van Magyarországon? Első fejezet: a számok.
„Sokszor érzem úgy, hogy folyamatosan csak a sötétben tapogatózunk, és várunk a csodára. Pedig már az is felemésztette szinte minden erőnket, hogy idáig eljussunk”
– meséli Ági. A lombikprogram hazai helyzetéről, a már addig vezető hosszú, reményölő útról, a legalapvetőbb és legszükségesebb információk küzdelmes megszerzéséről, a hosszan húzódó előzetes vizsgálatokról, az úgynevezett stimulációról és a testi-lelki tortúráról beszélgetünk.
