Mélyponton kell lezárnom a tőzsdei Wizz Air-sztorit, a piac minden eddiginél pesszimistább lett a céggel kapcsolatban. Tanulságos történet, az biztos. Ács világa.
Tavaly szeptemberben azért tűnt igen izgalmasnak a Wizz Air tőzsdei mélyrepülése, mert igazából kevés okuk volt a befektetőnek a pesszimizmusra. Voltak persze kockázatok, de úgy tűnt, hogy a covidból kilábalás során elkövetett hibák profitromboló hatása eltűnőben, a kilátások jók. Mindezt összefoglaltam az akkori cikkben, amelynek ez volt a vége: „a kérdés csak az, hogy a profitvonalon lesz törés és igazolódik a piaci pesszimizmus, vagy a piac látja be előbb-utóbb, hogy félreárazta a papírt 2023 nyarán. Utóbbira azért nagyobbnak tűnik az esély.”
Úgy tűnhet, hogy rosszul latolgattam az esélyeket, hiszen végül törés jött profitvonalon. Ebből logikusan következne az is, hogy igazolódott a pesszimizmus, de ez azért ennél kissé bonyolultabb történet. Még volt egy beöntés tavaly ősszel, de utána több mint fél évig a piac elkezdett hinni a javulásban, az árfolyam alapvetően emelkedett, a cég ha nem is kiváló, de rendben levő profitadatokat és kilátásokat közölt. A tavalyi cikk akkor készült, amikor 20 angol font alá esett a kurzus, idén pedig 25 font fölé is bekukkantott. Ami utána a kiábrándulást okozta, nem látszott nem hogy tavaly, de még idén tavasszal se. Leginkább azért tanulságos végig menni a változás fázisain, mert aki odafigyelt a negatív jelekre, az meg tudta óvni magát a nagy bukótól, kiszállhatott időben.
