Kábítószerfüggő anyjától totyogóként nevelőotthonba került, tinédzserként éveken át szexuálisan zaklatta a sportorvosa. Alulértékelték, kritizálták, és verbális agressziónak, rasszizmusnak volt kitéve neme, bőrszíne, fizikai adottságai és személyisége miatt. Ráadásul mindezt a tornateremben és a nyilvánosságban, az internet „szakértői” kommentátortengerében egyaránt megtapasztalhatta. Ő csak azért is a világ legjobbja lett. Nem egyszer: harmincszor.
„Én nem a következő Usain Bolt vagy Michael Phelps vagyok. Én az első Simone Biles vagyok.”
2016-ban egy, fogszabályozóját épp csak ledobó, 142 centis tinédzser tornászlány jelentette ki ezt. Sokan mosolyogtak rajta. Ma már ez a mondat nem csupán tény, hanem a kortárs feminista mozgalmak, illetve a nemzetközi sportszövetségek női szakágainak egyik, generációs szlogenje is.
