Amerika útkereszteződése, öko- és őslakos paradicsom. Biztonságos és dollár a hivatalos pénz. Mégis mindenkinek valami svindli, vagy maximum egy kalap jut csak eszébe… Vendégszerzőnk írása.
Bőven van időm gondolkodni az Európába tartó repülőút tíz órája alatt, hogy melyek a legszebb emlékeim a legutóbbi közép-amerikai túráról. Mexikó tengerpartja, Tikal misztikus romjai, Costa Rica felhőerdők közül kibukkanó vulkánjai elevenednek meg… De ha egy egész országot, esetleg fővárost, vagy csak egyszerűen a legnagyobb pozitív csalódást kéne kiemelnem, akkor Panama és annak fővárosa a nyerő. Ez az a hely a régióban, ahová az európai turisták akaratukon kívül, az átszállások és közlekedési csomópont jellege miatt megérkeznek – majd gyorsan tovább is állnak. Micsoda hiba!
Mini-Miami Cartagenába oltva
Mi is Panama City nemzetközi reptéren landolunk, fáradtan, időeltolódástól és magas páratartalomtól kiütve. A fogadóbizottság sem túl barátságos, az amerikai kábítószer-ellenes hivatal, a DEA egyenruháját viselő markos legények és vicsorgó kutyáik sorfala között haladunk kifelé. Kétségtelen, ez a térség egyik legamerikanizálódott országa, saját pénzük, a Balboa is csak érme formájában létezik, pont 1 amerikai dollárt ér. De jön az első pofon is: az amerikanizálódás nem jár az angol nyelv ismeretével: valamivel jobb itt a helyzet, mint Guatemalában, de spanyol nyelvtudás nélkül elég elveszettek leszünk. És hát hiába jópofizik és karattyol a taxisofőr, idegen szavakat becsempészve helyi dialektusába, úgy látom, a Google Maps és az Apple Pay sem mindenütt elterjedt, döcög a digitalizáció.
