Kezdjük most meglepően messziről. Vannak olyan emberek, akik nem keresik a választ arra, hogy mit keressünk itt a földön. Ők csak úgy vannak, és jobb esetben élvezik az életet. (Vagy nem is élvezik – ez ritka rossz kombináció.) És vagyunk mi, a többiek, akikben időnként felmerül ez a kérdés. Sokan jutunk arra, hogy azt ugyan nem tudjuk biztosan, miért vagyunk itt, de ha már vagyunk, szeretnénk értéket teremteni és jó példával elöl járni. (Meg vigyázni a Földre, hogy megmaradjon az utódoknak, és jólérezni magunkat, kár lenne eltékozolni a lehetőséget, amit kaptunk.)
Maradjunk az értékteremtésnél és a példamutatásnál. Bogsch Erik olyan embernek tűnik, aki ezt kitartóan, szerényen, de messziről láthatóan megvalósította. Újra lábra állított egy nagy múltú magyar multit, megőrizte magyar (állami!) kézben. Óvta, mintha sajátja lett volna, és növesztette, mintha csak neki nőne. Komolyan vette az elveit, nem játszott saját zsebre, azt tartotta szem előtt, hogy az értéket, amit rábíztak, megsokszorozva és jövőbiztosan adja tovább. Előre nem látunk, de úgy tűnik, sikerül neki. Tavaly egy lépéssel hátrébb lépet, a vezérigazgatóságot átadta Orbán Gábornak, és maga aktív, pár operatív területért felelős elnök lett.
