A szakma a legizgalmasabb magyar éttermek közé sorolja, ők pedig a fő küldetésüknek azt tartják, hogy megismerjék és megismertessék a különböző hazai tájegységek gasztronómiáját a hazai törzsközönséggel és a nyitott külföldiekkel. Az északi konyhákból inspirálódnak, fermentálnak, savanyítanak, eceteket és olajokat készítenek, de közben helyi vadvirágokat, gyógynövényeket és húsokat használnak fel – mindezt a Michelin-kalauz szerkesztői is egy csillaggal ismerték el. De mit tud a Salt?
„Szerintem még a Balaton-felvidékre sem volt jellemző, hogy hízott libamájat meg kacsamájat evett mindenki. Pedig jelenleg ez és a gulyásleves van előtérben Magyarországgal kapcsolatban. Saját küldetésemnek érzem, hogy ettől azért lényegesen árnyaltabban lássa mindenki a magyar gasztronómiát. És ebben nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tartozik bele, hanem Felvidék, Erdély, bármi más, ahonnan vannak hagyományaink” – mondja Tóth Szilárd, a Salt séfje, egyben egyik tulajdonosa.
A Salt vendégterében ülünk, egy átlagos szerda kora délelőttjén. Egyik kollégájuk megelőzött minket, ő már reggel óta kis hajtásokat rendezget, készül az estére. Amíg beszélgetünk, egyre többen érkeznek. Bár a munkanap a többség számára ma sem ér véget este tíz-tizenegy óránál korábban, mégis feltűnően kiegyensúlyozott, jó a hangulat. Zenét hallgatnak, evőeszközöket törölgetnek, asztalokat rendezgetnek. Igaz, izgalom is van a levegőben, készül az új étlap.
