Emberkísérlet: egy hétre összezártam magam 10 emberrel az európai Hawaiinak is nevezett Azori-szigeteken, hogy napi kétszer jógázzak. Elmesélem, mit hoztam magammal az izomlázon és a fügelekváron kívül a táborból.
Hajnali 3 felé közeledünk, lassan leszáll a gépünk Budapesten. Az ülés alatt is elfér a cuccom − az egyhetes Azori-szigeteki jógatáborra bőven elég volt egy kézitáska pár edzőruhával, egy esőkabáttal és egy bikinivel. Rég voltam ilyen fáradt és feltöltődött egyszerre, ha engedi az izomlázam, már a holnap reggelt is jógával indítom. Ahogy ezt kimondom magamban, felnevetek: na persze, mint az újévi fogadalmak − majd meglátjuk, meddig tart az elszántság. Aztán visszaveszek a szigorból: bármeddig is tartson, az biztos, hogy ezt a hetet már senki sem veheti el tőlem, az új barátságok, a felfoghatatlanul zöld tájak és a sikerrel kivitelezett fejállások velem maradnak.
Kaptay Annamariról már olvashattatok korábban a Forbeson. Bár akkor a MARI sportruhák miatt kerestem fel, időközben kiderült, hogy jógaoktatóként és zenészként is tevékenykedik, előbbi kapcsán pedig elvonulásokat szervez határon innen és túl. Amikor meghallottam, hogy a következő tábor épp egy bakancslistás célpontomon, az Azori-szigeteken lesz, egyből jelentkeztem. Elmesélem, mit hoztam onnan magammal.
