Nem tanult rendezőnek, mégis kora egyik legnagyobb történetmesélője lett. Gárdos Péter a 80-as, 90-es években filmekkel szórakoztatta a mozinézőket, amióta pedig nem kap lehetőséget forgatásra, regényeket ír. Portré az októberi Forbesban.
Semmelweis Ignác rövid boldogságából film lett volna eredetileg, most mégis regény formájában jelenik meg Gárdos Péter tollából, miután Geszti Péterrel közös beadványukat két évvel ezelőtt elkaszálta a Nemzeti Filmintézet. Első körben még meg is szavaztak nekik pénzt a forgatókönyvre, aztán pár héttel később megköszönték, és mégsem kérték a draftot, mondván, más koncepciót képzelnek el. Hamarosan pedig „egy befolyásos potentát” (Lajos Tamás operatőr-producer, az átalakított SZFE új kuratóriumi tagja) is benyújtotta filmtervét, most megy is a forgatás.
Gárdos új regénye szeptember 26-án jelent meg.
„A Semmelweis-téma nem sajátítható ki, bárki megcsinálhatja” – meséli Péter a Forbes októberi számában megjelent portrécikkben, aztán vehemensem kezdi magyarázni, mennyire szimbolikusnak és örök érvényűnek gondolja azt a történetet, hogy a 19. században létezett egy valóságos zseni, akit nem ismertek el a kortársai. Voltaképpen hülyének tartotta az egész orvostársadalom a klórvizes kézmosásos ötlete miatt – amitől pedig valóban megszűnt a gyermekágyi láz –, és még a felesége is megváltoztatta a nevét röviddel a halála után. Más kérdés, hogy talán nem akarták ma filmen látni a döntéshozók, hogy Semmelweis elméje aztán megborult, és bolondokházában végezte, ahol lényegében agyonverték.
