Sütifüggő gyerekekként kezdték, most négyszázmilliós befektetést kaptak arra, hogy megkönnyítsék a tortarendelést – a tőkével már több európai várost is meghódítanának. Az Édes Város-sztori.
Ha tortarendelő nagyhatalmat kéne beikszelnem Budapest térképének egy tetszőleges pontjára, úgy tűnik, nem vétenék túl sokat. A boulangerie-kkel, delikkel és bisztrókkal telepakolt mini-Párizsban, a Pozsonyi úton keresném az Édes Város főhadiszállását, és a valóságban is itt találom meg egy kora délutáni sétámon.
De nem úgy, ahogy azt hirtelen a „tortarendelő nagyhatalomról” gondolhatnánk. Nincs ugyanis hatalmas, habos piskótákkal és emeletes esküvői csodákkal megpakolt, hívogató kirakat. Aki viszont tudja, hogy az ünnepi süteményeket és egyéb ínyencségeket forgalmazó platform valójában – a Netpincérhez és a Wolthoz hasonlóan – „csak” egy platform, nem lepődik meg azon, ha egy nagypolgári ház gangján lépeget a kis lakásiroda-főhadiszállás felé.
