„Van olyan teljesen egészséges felnőtt tanítványunk, aki közel sem jutott el arra a szintre egy év alatt, mint egy vak kisfiú. Az aspergeres gyerekek pedig nagyjából úgy látják a dobot, mint egy adatokkal teli mátrixot. Erre más csak pszichotikumok hatására képes” – Gál Dani 7 évvel ezelőtt hívta életre a Budai Dobiskolát, ahol azóta több száz autista, mozgássérült és vak tanítványt vezetett be a kétnegyedek világába. A dobolás jól láthatóan terápiás hatással bír, többek között erről is mesélt a júliusi Forbesban megjelent cikkünkben. Ajánló.
Az eredetileg zenészként és dobtanárként tevékenykedő Danit néhány évvel ezelőtt felkereste egy pszichológus, aki továbbképzés gyanánt megszeretett volna ismerkedni a zeneterápiával. Ez gyakorlatilag egy kétszemélyes emberkísérlet volt: Dani és a pszichológus közösen figyelték meg, hogy válik a terapeuta pácienssé, a dobos pedig terapeutává, majd a zene a terápia legfőbb eszközévé. A sikeres kísérletnek gyorsan híre ment, a Budai Dobiskolát egyre több speciális nevelési igényű gyerek szülője kereste fel, akik azóta pozitív eredményekről számolnak be. A dob hatására javulnak a gyerekek finommotorikus képességei, a reflexük, a magatartásuk és tanulmányi eredményeik, ráadásul kellemes fáradtsággal és motiváltan térnek haza az órákról.
Forrás: Aknay Csaba
Dani nem rejti véka alá, hogy sokszor komoly kihívást jelent a közös munka – az autik gyakran reagálnak daccal egy kudarcélményre, és sokan nehezen fejezik ki magukat verbálisan –, éppen ezért a szokásosnál nagyobb türelemmel, több visszajelzéssel, és személyre szabott módszertannal támogatja őket. Feldmárt idézve hozzáteszi: „attól, hogy szeretem a teát, ne mondják rám, hogy teaivó vagyok.
