Az egyik legismertebb tésztaételt egy római trattoria séfnője készíti a legjobban. És nem csak emiatt érdemes ellátogatni az éttermébe.
A carbonara múltjával kapcsolatban több a kérdés, mint a válasz, de az elég egyértelműnek tűnik, hogy:
- semmi köze a neve alapján sugallt szénégetőkhöz
- messze nem olyan hagyományos, mint gondolnánk
- messze nem annyira olasz, mint gondolnánk
- tényleg nem kell bele tejszín.
Még olasz szakértők szerint is a második világháború után jöhetett létre a recept, mégpedig az amerikai hadsereg segítségével: nekik volt ugyanis tojásuk és baconjük is, és voltak eléggé falánkok ahhoz, hogy egyszerre is akarják ezeket fogyasztani. Aztán – ahogy véget értek az ínséges idők – nemesedett a recept, és a bacont gyorsan lecserélték guancialéra, azaz érlelt tokaszalonnára, a mindössze néhány évtizedes múlt ellenére pedig ma már minden italomán felháborodva kiáltozni kezd, ha tejszínt lát a környékén, ugyanis a krémesség a tojás (főleg a sárgája) és a pecorino romano nevű sajt elegyéből adódik.
