Idén februárban kapta meg jól megérdemelt második csillagját a londoni ikoyi étterem. Jeremy Chan, a Hong Kong-i születésű (kanadai anyától és kínai apától származó) séf kiváló bizonyíték arra, hogy – legalábbis Nagy-Britanniában – még akár fantasztikusan tehetséges és nem mellesleg szerény séfek is szerepelhetnek televíziós szakácsversenyekben.
Persze ebben talán az is segít, ha filozófiát és elméleti nyelvészetet hallgatnak az egyetemen (utóbbi még nekem is összejött, a nemrég elhunyt, zseniális Kálmán László regnálása idején), kiválóan megtanulnak 6-7 nyelvet, utolsóként a fárszit, aztán a sikeres princetoni (!) tanulmányok után úgy döntenek, hogy még egy nyelvet szeretnének nem konyha-, hanem anyanyelvi szinten beszélni: a főzést.
Nem véletlen, hogy a rettentő szimpatikus, analitikusan gondolkozó Jeremy virtuóz módon mixeli a kultúrákat, és az elsőre néha furcsán csengő alapanyagokból végül mindig valami poétikus harmónia áll össze a tányéron, miközben nem retten vissza az erős, akár kifejezetten csípős megoldásoktól sem.
