Az egyszerű nyári örömök ranglistájának dobogós kajája kezdi elveszíteni a vonzerejét. A lecsó még mindig finom, még mindig egyszerű, de már nem annyira olcsó – igaz, a tomboló szezon még előttünk van. Nagy lelkesedéssel nyitottam meg az előszezont májusban, de a dőzsölésből kispolgári panaszkodás lett az infláció egy újabb áldozatáról.
Bevallom, az első sokk egy étteremben ért, nem a boltban. Egy budai kerthelyiségben a kolbászos lecsómért (sima nem volt) kovászos kenyérrel 3790 forintot kértek el, és nem Széll Tamás főzte. Annyira szíven ütött, hogy kiszámoltam, mi történne, ha otthon főzném meg ugyanezt abból a három összetevőből, ami szerintem a jó lecsóhoz kell (jó minőségű paradicsom, paprika és vöröshagyma), és nem lettem kiegyensúlyozottabb. Mivel elfogadom, hogy valakinek nem ennyire szerzetesi az ízlése és kedve szerint kolbásszal, tojással vagy rizzsel készíti (ez utóbbit már nagyon nehezen), az inflációhíradóhoz hozzávettük ezek árát is. Ez majd rászoktatja az embert a háromhozzávalós lecsóra.
A Központi Statisztikai Hivatal havi szinten gyűjti a legfontosabb termékek és szolgáltatások fogyasztói átlagárát, ezeket nyomon követve szépen kirajzolódik a lecsóinfláció mértéke.
