Az elmúlt éveknek köszönhetően még az is megismerte a home office kifejezést, aki korábban elképzelni sem tudta az életet munkába való, majd később onnan haza tartó zötykölődés nélkül. Sokan az egyedüllétért könyörögtek, mások pont emiatt szenvedtek. A karanténsorozatok első évada alatt a magány enyhítésének céljából jelentősen megnőtt a háziállatot tartók száma: rengetegen választottak hű társuknak kutyát, macskát, rágcsálót vagy halat, akik közül nem mindenki viselte könnyen a napközbeni elválást.
Az állatok gyakran egy személyben jelentették gazdájuk számára a társaságot, a szórakozást és a lelki támaszt is. Sok esetben olyan különleges kapocs és egymástól való függési viszony alakult ki gazda és állata között, ez pedig ahhoz a stádiumához érkezett, ami nagyban hasonlítható az anyák és kisgyerekük között tapasztalt leválási folyamathoz.
Elváltunk egymástól, mint ágtól a levél
A szeparációs szorongás nem csupán emberek között létező jelenség, a háziállatokat ugyanúgy érintheti. Egy megkérdezett New York-i kutyaiskola tulajdonos úgy magyarázta, hogy hiába szoktak hozzá a nagyvárosokban élő házi kedvencek a koránt sem ideális állapotokhoz – mint például a szűk, zárt terek –, azzal, hogy a munkavállalók tömegesen térnek vissza az irodai munkájukhoz, hirtelen négylábúak ezreinek kellett ugyanazzal a problémával szembenéznie.
A tréner szerint azok a kutyák, akiket napközben a járvány előtt is magukra hagytak a gazdáik, viszonylag gyorsan visszaszoktak a korábbi állapotokhoz, ezzel szemben a karanténkutyusokat – a járvány alatt született vagy örökbe fogadott kedvencek –, akiket épp a legsebezhetőbb időszakukban, a viharos kamaszkorban, derült égből villámcsapásként éri a szeparáció, jelentősen megviseli az elválás.
A pénz beszél, kutya ugat
A megkérdezett szakértők szerint az újonnan egyedül maradt állatok zavarodottnak, magányosnak érezhetik magukat, nem érthetik, hogy miért távozik mindenki a bejárati ajtón, ahelyett, hogy otthon töltenének időt. Felboríthatnak tárgyakat, nyugtalanul viselkedhetnek, de a szűnni nem akaró ugatás is az elkeseredett négylábú segélykiáltásának egy eszköze lehet.
Forrás: Unsplash
De sok esetben nem is a háziállat az, aki nehezen viseli az elszakadást, a The New York Times által megkérdezett pszichológusok szerint az igazi szeparációs szorongást az emberek tapasztalják meg. A kisállatok egy része érzelmi támogatást is nyújt a gazdája számára, akinek a munkahelyen nyújtott teljesítményét is növelheti csupán az állat jelenléte. Habár sok cég már nyitott ajtókkal várja a munkavállalók négylábú társait, hazai viszonylatban nem túl elterjedt a jelenség, azonban a nemzetközi trendeknek megfelelően ez hamar változhat.
Íme pár szakértői tipp, ami nemcsak az irodai visszatérés, de a közelgő nyári szezon miatt is aktuális lehet, ahhoz, hogy a kisállatunknak kutya baja se legyen.
Mit (ne) csinálj?
- Mielőtt magára hagynád háziállatodat, ne adj neki vigasztalásképp játékot/rágókát/ jutalomfalatot! Ez a későbbiekben stresszkiváltó hatással járhat.
- A munkahelyre való visszatérés előtt tölts minél több időt külön a háziállatodtól, és a sétákat és az étkezéseket is úgy ütemezzétek, hogy azok a jövőbeli munkarendhez igazodjanak.
- A lelkiismeret-furdalással küzdő gazdáknak fontos tudatosítaniuk magukban, hogy a kisállat tökéletesen el lesz napközben nélkülük is.
- Ha minden kötél szakad és megteheted, vidd magaddal a házikedvencedet a munkahelyedre, neki is jót fog tenni a társaság.
