Két nap alatt háromszor néztem igazán nagyot különböző hírek hallatán, kedd este úgy fest, hogy hosszú és minden eddiginél keményebb Orbán-Brüsszel meccs veszi kezdetét, a hátrakötött kezű lúzer néző szerepét pedig a magyar lakosság játssza el.
Az mindenki számára nyilvánvaló volt már hónapok óta, hogy miután az elszálló infláció mellé az ész nélküli
választási költekezés csúnya hiányt is növesztett a költségvetésben, kiigazításra lesz szükség lényegében abban a pillanatban, amint feláll a következő kormány. Az alapforgatókönyv viszont, amellyel a piacok is láthatóan számoltak, az volt, hogy nyer a Fidesz, de csak szűken, a jogállamiságról szóló vitában pedig engedményeket tesz. Összealkudoznak a felek valami megállapodást, hogy újra megnyissák a pénzcsapot Brüsszelben, aztán mindenki boldog lesz valamennyire. A magyar kormánynak nagyon kell az uniós forrás a válságkezeléshez, a nyugati befizető államok vezetői pedig meg tudják nyugtatni a választóikat, hogy most aztán már tutira nem hagyják ellopni a pénzüket.
Aztán jött a három meglepetés.
