Az építészekről sokan gondolják, hogy az esztétikum és a senki mást nem érdeklő finom designrészletek bűvkörében élnek. Biztosan ebben is van valami, de az építészek egyúttal olyan társadalmi kérdésekért is felelősek – vagy éppen ezeknek a problémáknak lehetnek a megoldói –, mint a társadalmi elszigetelődés, a lakhatási válság vagy épp a klímaváltozás. Ezeket a kérdéseket az építészek nem tudják egyedül megoldani, de azt tudják, hogy sokkal többet tehetnek, mint amennyit most tesznek. E kulcsmondatok egyfajta közös nevezőt képeznek napjaink építészeti filmjei között, amelyek közül most többet a Budapesti Építészeti Filmnapokon is megnézhetünk, két év után végre személyesen, a moziban is.
„Breuer felettébb érdekes ember, mert Európában bútortervezőként ismert, míg az Egyesült Államokban építészként” – mondja Robert Wiesenberger művészettörténész-kurátor a Breuer bohémjai című film első perceiben. Aki arra számít, hogy ez az alkotás pusztán építészetről fog szólni, annak csalódnia kell. Persze, erről is lesz szó, de a film sokkal inkább a második világháború utáni amerikai avantgárd elit szövevényes hálót szövő és sokszor meglehetősen szabados életéről szól, és megismerhetjük belőle Breuert is, aki szívesen adott partikat és főzött barátainak. Egyikük meg is jegyzi, hogy volt egy specialitása: „a híres, vagy akár hírhedtnek is nevezhető gulyás.”
