Nem. De azért ott is készülnek jó borok, és az ambiciózus borászok optimisták.
Az ősz csúcsidőszak a Villányi és a Szekszárdi borvidéken, ezért mi is körbeszagoltunk kicsit, hová érdemes házhoz menni. Vörösborvidéki kitekintés és vállaltan szubjektív borajánló egy nem eléggé mély merítésből.
„Nyáron általában akad egy-két szabad hely, de nálunk a tavasz és az ősz csúcsidőszak” – mondja Gere Andrea, amikor körbesétálunk a család Crocus nevű wellness szállójában, ahol idén új, nagyobb és több szolgáltatást ígérő szobákat alakítottak ki. A családé volt az első szálláshely Villányban, akkor még panzió, de a mai, 2008-ban nyitott, magasra pozicionált verzió már nemigen vethető össze vele. Ugyanitt, a Mandula nevű éttermükben, amely a borvidék legjobbja, ma mindenféle nyelven beszélnek emberek, a magyar hang elenyésző. Villány, legalábbis a Gere birodalom beindult szeptemberben.
Habár szőlőterület tekintetében a Csányi, majd a Vylyan Pincészetek vezetnek, az utánuk következő a Bock és a Gere, vendéglátásban utóbbi egyértelmuen az első. Andi, amellett, hogy a cég borászati és marketing feladataiban is nyakig benne van, ebéd közben olyan vendéglátói skilleket villant fel előttem, amilyennel ritkán találkozom – ezt a szintű odafigyelést iskolákban nem tanítják. Pedig az ebédet nem is a jól bejáratott Mandulában, hanem az új vendégházuk, a Udvarház néven emlegetett kóstoló- és rendezvénytérben esszük, itt is minden elő van készítve, és személyzetből sincs hiány, a tulajdonosnak a keze alá dolgoznak.
Tapéta Villány-akvarellel
Gyakorlatilag az eddig nem sokat mutogatott feldolgozó és pince fölött újították fel a teret (tehát ez nem ott van, ahol a hotel, hanem a település szélén), Varró Zoltán három hónap alatt csinált semmiből olyan mediterrán, étkezős nappalit, amiben, szerintem, azok is jól érezhetik magukat, akiknek az ő markáns és megosztó stílusától felmegy a pulzusuk. Főleg az a textil a szerethető, ami a falakon, a függönyökön és a párnákon is megjelenik, és a birtok első kézi, akvarellszerű tervrajza alapján készült.
„A kék fotelbe már a látványterven beleszerettem; úgy egyeztünk meg a tervezővel, hogy abban ünnepeljük meg a felújítás végét egy pohár bor mellett” – mosolyog Andi. Valójában a tempó ennél durvább volt: a helyszínnek a nyári Gere Jazz Fesztiválra kellett elkészülnie, de az utolsó simítások és a vendégsereg érkezése között úgy két óra telt el összesen. A szobából egy fedett, 150 négyzetméteres, üvegfalú rendezvénytér nyílik, amelynek a teteje jó idő esetén felhúzható, plusz teljesen nyitott teraszos helyekből is van még bőven. Az Udvarházban tartott esküvök és rendezvények komoly új bevételi forrást hozhatnak a már így is nagy cégnek.
„Ez egy soha meg nem állós történet. Most már csak jól kell tudni csinálni.”
Az elmúlt negyed évszázadban Geréék elég jól csinálták. A vendéglátós portfólió és a Gere Attila Pincészet mellett hozzájuk tartoznak a Gere-Weninger és Gere-Schubert Pincészetek (utóbbi stílusában, célpiacában jelentősen eltér a másik kettőtől, vásárolt és nem bio alapanyagból dolgozik), így dolgoznak összesen majdnem száz hektáron. „Apát féken kell tartani, hogy már ne vegyen új területeket” – mosolyog a lány, én meg próbálok kiigazodni a termékpalettán.
Az első esküvő az Udvarházban Gere Andié volt (balra férjével), de ez a fotó a Gere Jazz Fesztiválon készül (jobbra Harcsa Veronika)
Villány meghálálja a látogatást, ez egy kompakt kis borvidék, elég egy helyen lerakni az autót, minden elérhető sétával. A település közepétől negyed óra gyalog a Sauska új (tavasszal nyitott) étterme, ahová a budapesti Alabárdosból vittek egy nem is akármilyen séfet, Bicsár Attilát. E mellett a régió bakancslistás helyei még (bár ezekért már autóba kell szállni) a máriagyűdi
Czukor Borsó cukrászda, és a leggyorsabban fejlődő település, Palkonya konyhája, a
Pauli Zoltán nevéhez kötődő PalKonyha.
Szekszárd is jó nyomon
A legösszeszdettebb, legegységesebb, legokosabban működő borvidékünk viszont nem Villány, nem is Tokaj vagy a széttagolt Balaton, hanem Szekszárd. Amennyire belelátok, folyamatos a diskurzus a helyi borászok között, többnyire abban is meg tudnak egyezni, hogy merre kell tartaniuk, és az irány is jó. Van már egységes Szekszárd-palack, benne szigorúan vizsgáztatott kékfrankosok, kadarkák és bikavérek hirdetik a borvidék jobbára elfeldett képességeit. A négy igazán motivált pincészet pedig ez évtől még magasabb szakmai kritériumokat alapján készíti a
Grand Vint. A Heimann, a Takler, az Eszterbauer és a Sebestyén pincék – szeretnék, ha később mások is csatlakoznának hozzájuk – legalább 25 százalék kékfrankos és egyéb tetszőleges fajták házasításából, öt éves érleléssel, egymás teljesítményét is vizsgálva és bírálva most először jönnek ki ezekkel a borokkal, a 2012-es évjáratból, palackonként a 25-30 ezer forintos árkategóriában.
Saját Grand Vinjét Takler Ferenc a világ legjobb borának tartja, el is küldi tavasszal a nagyobb londoni borversenyekre.
Heimannéknál a kékfrankos mellé került tannat, Sebestyénéknél sagrantino, az Eszterbaueréké egy klasszikus bordeaux-i küvé kékfrankossal. Takleréknél a cabernet sauvignon a Görögszó dűlőből jött, a merlot a Primarius alapanyaga, és van még benne egy kis syrah is. Erről a borról lejjebb bővebben.
Azt hinnéd, már közhely, de nem: a kevesebb még mindig több
Látogatószámban valószínűleg a Szüreti Napok jelentették a csúcsot Szekszárdon, itt azért nem pezseg annyira az élet, mint Villányban. Ez a borfesztivál viszont az ország legjobbja a tapasztalataim szerint, bármelyik más hasonló faházas-borozós hazai rendezvényhez képest itt a legkisebb az esélye annak, hogy rossz vagy hibás vagy túlárazott bort kapjak, ugyanakkor jóval nagyobb az esélye annak, hogy személyesen a borásztól, vagy egy hozzáértő családtagtól kérdezősködhetek, és nem egy tudatlan hosstesstől.
A saját birtokaikon azért a borászok még nem végeztek minden dolgukkal, legalábbis egy gyors, egynapos merítés tanulsága még mindig az, hogy: sokat markolnak, de keveset fognak. Vagyis ahelyett, hogy giganagy, nehéz, 10-20 ezer forintosra vagy magasabbra árazott alkoholbombákat (általában 15-16 százalékok), nyakatekert, hangzatos és feltűnő, de ízetlen fogásokat, meg helyi Disneyland kinézetű szálláshelyek kínálnának, sokkal élvezetesebbek lennének a tiszta, jól iható borok, a hagyományos, de jól elkészített ételek, és a letisztult, a tájba és a régióba illő szálláshelyek.
Takler Kúria (Fotó: Nagy Andrea / Wineglass Communication)
